A Verseghy park szökőkutjának négy, ma már nem létező békáján túl ez a Weinstock fotó az aprócska szolnoki villanegyed születéséről is tudósít. A fotó jobb szélén ugyanis még csak épül az egykori Park utca 3. szám alatti villa, a szolnoki villanegyed hat épületének az egyik. És ez még nem minden!

Weinstock (Nagyváradi) Ernőnek ezt a 207-es sorszámú képeslapját közel tíz évvel ezelőtt már bemutattam itt, a blogSzolnok Album rovatában, igaz, akkor a felvétel előterében lévő békákra koncentráltam. Merthogy, aki csak egy kicsit is ismeri a mai Verseghy park szökőkútját, annak feltűnhet, hogy az ezen a képen látható vízköpő figurák nem azonosak a maiakkal. Kicsit olyan, mintha az eredeti békák 1926 óta megfáradtak volna, és ma már nem ágaskodva, peckesen, fiatalosan, hanem öregesen, fekve lövellik szájukból a vizet. Az igazság persze az, hogy a háború előtt épült két egyforma szökőkút közül a szállodától távolabbi, a hatvanas évek elején – a belvárosi Tisza-híd építése közben – menthetetlenül megsérült, a megmaradtat pedig a hetvenes években felújították, és akkor lecserélték a régi békákat is.

Ezúttal azonban nem a békákra szeretném felhívni a figyelmet, hanem a kép jobb szélén zajló építkezésre, ami tíz éve elkerülte a figyelmemet. Felnagyítva a képet jól látható, hogy a színháztól számolva a második telken – a mai evangélikus lelkészi hivatal mellett – még csak készülőben van egy ház, a mesterek nagyjából a földszintnél tartanak. Mindennek számomra azért van jelentősége, mert ez egy újabb fotó a szolnoki „villanegyed” kialakulásáról tudósító kevés kép között. Illetve azt is igazolja, hogy az addig ilyen negyeddel – frekventált helyen, viszonylag nagyobb, kerítéssel körbevett telken, önállóan álló, nagyobb lakóházak együttese – nem rendelkező Szolnokon ez az egykori állatpiacok területén, a Verseghy park kialakulásával párhuzamosan jött létre. Kis város, kis villanegyed. Mindössze hat telekből, hat épületből áll a mai Szigligeti, Sóház utcák és a Verseghy park illetve az evangélikus templom által közrefogva. Abba most e menjünk bele, hogy mi lett volna, ha a háború után a terület folytatásán, a főutca felé nem sztálinbarokk lakóházak épülnek!

Persze ezt a képet nézegetve ne feledkezzünk meg a rajta lévő számtalan – a szó szoros érelmében is – apróságról. Például a Tisza szálló még nincs átadva – tehát Weinstock 1928 kora tavaszán készítette ezt a felvétel -, hiszen az étterem ablakáról még hiányoznak a függönyök, az emeletei teraszok korlátjairól a fa elemek, az udvaron pedig törmeléket látni a kerítéskapu mellett. Ugyanakkor valaki már járkál a szálló udvarán. Lehet, hogy az első éjjeliőrt örökítette meg a budapesti fotós?

Ám ez még nem minden! A szálloda mellett, benézve a mai Sóház utcába, a Verseghy gimnázium keleti szárnyát látjuk, majd azzal kicsit összemosódva a színház épületét, amit a fotózás idejére már átépítettek, eltüntetve ezzel eredeti, szecessziós küllemét. Ugyanakkor eddig nem tudtam, hogy a felújítás után az épület park felőli oldalára, azaz a hátsó homlokzatára is felkerült a Városi színház felirat. Minden bizonnyal azért, hogy az akkoriban létrejövő modern szálloda, hatalmas városi közpark, és formálódó villanegyed irányából is látható legyen, milyen fontos intézmény áll ott.

Csak magamnak vésem fel tanulságként. Nincs az a régi képeslap vagy fotó, amit ne lenne érdemes újra és újra elővenni, nézegetni, nagyítgatni, hiszen bármikor feltűnhet olyan apróság, ami korábban elkerülte a figyelmemet. Ebben az esetben akár azt is idesorolhatom, hogy a Tisza szállónak kezdetben talán nem is ez volt a neve, vagy eleinte ezt csak kevesen tudták. A budapesti Weinstock Ernő például az általa készített képeslap hátuljára azt írta: Városi gyógyfürdő és szálloda. Ami igaz is volt, hiszen a beruházást Szolnok városa finanszírozta a Speyer-kölcsönből, hogy aztán néhány év múlva üzemeltetni is próbálja az intézményt. De ez már egy másik történet, addigra a kép jobb szélén még csak épülő villa már biztosan elkészült.