Ezt a képet Szigeti Henrik udvari fényképész nagyjából a mai megyei rendőrség elől, masinájával a vasútállomás felé fordulva készítette valamikor az 1900-as évek elején, egy szép nyári napon. A lombos fák miatt nem sok minden látszik a környékből, amiről kevés korabeli fotó maradt ránk.

Ha egy képzeletbeli térképen elhelyeznénk a Szolnokról az első világháború előtt készült képeslapok fényképeit, akkor azt látnánk, hogy jobbára csak a nagyon szűken vett belvárosról – a két folyó, a mai Kossuth és Szapáry utcák és az általuk határolt terület -, illetve a nagytemplom és a vártemplom környékéről maradtak ránk felvételek. Az ezeken kívüli területekről – a kórházról, a laktanyáról – csak elvétve bukkannak fel képek, ami teljesen érthető, hiszen a mai Tiszaliget is akkortól lett érdekes a fotósok és képeslapkiadók számára (is), amikor már épült oda valami. A szabályt erősítő kivétel a vasútállomás, amiről viszonylag sok kép maradt ránk, főleg a Pfaff-féle épület elkészülte után. Ugyanakkor a sokat fotózott belváros és a néhány távolabbi – akkor városszéli – intézmények közötti részekről, utcákról lényegében nem, vagy csak alig maradtak fenn fotók.

Ezért is különleges a Szigeti Henrik udvari fényképész által kiadott mellékelt képeslap, ami a mai Baross utca „Gólya körforgalom” és vasútállomás közötti részét mutatja. Mivel csak két épület látható rajta, azt gondolom, hogy Szigeti Henrik körülbelül a mai megyei rendőrség épülete – korábban fiúiskola – előtt állíthatta fényképezőgépét úgy, hogy annak lencséje a vasútállomás felé nézett. Az ilyen fotók lehetséges készítési dátumának meghatározását segítő házak hiányában ennél a képnél csak a postai bélyegzőre támaszkodhatunk, ha meg akarjuk mondani, Szigeti mikor is dolgozhatott. A felvétel még egy úgynevezett hosszú címzéses, tehát 1905 előtt gyártott képeslapon látott napvilágot, ezért is írt használója a képes oldalára. Mivel az itt bemutatott lapot egy bizonyos Dezső 1904. december 26-án küldte Szolnokról Budapestre Dankó István úrnak – névnapi köszöntésként -, és mivel nem téli táj, hanem lombos fák láthatók a képen, annyit állíthatunk biztosan, hogy Szigeti Henrik csak 1904 nyarán vagy előtte készíthette ezt a felvételt.

A készítés intervallumát persze szűkítheti, hogy a Vasúti fasor nevű szolnoki közterületen ekkor már villanyoszlopok álltak, ami azt jelentheti, hogy bár Szigeti az 1890-es évek eleje óta élt és dolgozott a városban, ezt a képét legfeljebb a 19. század utolsó évében vagy éveiben készíthette. Akkor, amikor nemcsak villanyvezeték kötötte össze a mai Verseghy park területén lévő Scheftsik-malmot – mint a város áramszolgáltatóját – az onnan majdnem két kilométerre lévő vasútállomással, hanem a Vasúti fasoron járda, sőt a vízelvezető árok mentén kerékvetők is szolgálták a helyieket. Akik gyalog vagy a városban szolgáltató legalább hetven fiákerek valamelyikén juthattak ki a városszéli vasútállomásra. Akkor, amikor a fotón megörökített városrészen tervben se volt az azt ma meghatározó víztorony, polgári fiúiskola, pláne nem a bábaképző vagy a gépipari felépítése. Mindezeket majd e fotó készítése utáni negyedszázadban építik fel.