2025.08.27. (szerda)

Legyenek játszótársak!

Legyenek játszótársak!

Dátum:

Nem vagyok színikritikus, nem vagyok színházi szakember, csak egy néző vagyok, akit egy előadás vagy megérint, vagy nem. Ha viszont megérint, akkor nagyon tudok lelkesedni. Példának okáért a Szigligeti Színház Ármány és szerelem című darabjáért.

11-armany_400A nézőterén olyan halálos csönd támad, hogy a színpadon lépkedő színész cipőjének ropogását is hallani lehet. A világot jelentő deszkákon elhangzó két szó között érzem, hogy a mellettem ülők lélegzete egy másodpercre megáll. A drámai pillanat végén halk szipogás, kotorászás a retikülökben a zsebkendők után, és az előttem lévő sorokban ketten is a szemüket törölgetik. Ha nem látnám, hogy mi történik előttem a színpadon, ezekből akkor is érezném: az a színházi csoda, amit se tévé, se mozi, se könyv nem tud megteremteni, megtörtént.

Az előadás nem akkor ér véget, amikor elhal a taps a nézőtéren. A történet felzaklat, nem hagy nyugodni, még másnap hajnalban is eszembe jut, és napokkal később is hordozom magamban. Agyamban még mindig látom a megrendült apát, ahogy egyhelyben állva előre, hátra dülöngél. Látom a főhősnő görcsbe rándult ujjait, az apja kezét, amint a hirtelen jött gazdagsággal, a zacskó arannyal matat. És újra előjön az érzés, ami az előadás közben többször elkapott, hogy felugrok, és ráordítok a főhősre: te szerencsétlen, becsaptak! Te jó ég! Szinte benne voltam a történetben, hiszen két méterre tőlem zajlott a dráma. Se könyv, se mozi, se tévé, soha nem lehet képes erre.

Sajnálom azokat, akik nem járnak színházba. És sajnálom, hogy soha nem tudom megértetni velük, mit vesztenek. Micsoda közös játékból, micsoda különös diskurzusból zárják ki magukat.

11-armany3_400Elmagyarázhatatlan az Ármány és szerelem díszlete. Három eltolt szín, amelyek pontosan megmutatják, hogy a szereplők hol helyezkednek el a társadalomban. Ez kevés! Ez csak akkor érthető, ha látjuk, amint Schnell Ádám, az ármánykodó apa, miként száll alá Karczag Ferenc otthonába. A nemesség ezüstre festett arcáról mit mondhatok? Ha nem látjuk, hogy Dósa Mátyás – a reménytelenül szerelmes főhős – arcán miként maszatolódik el ez az álarc, ha nem érzékeljük, hogy a középső szinten megjelenő Radó Denise kegyencnőjének arca jóval halványabb, mint a fentebb állóké, akkor csak pillanatfelvételekről beszélünk.

Annyiszor beszélnek lenézően a vidéki színjátszásról, meg a giccsbe hajló népszínházakról, hogy legszívesebben üvöltenék: gyertek és nézzétek meg Csiszár Imre Ármány és szerelemjét Szolnokon! De minek üvöltsek, úgysem hallanák meg. Inkább elmondanám mindenkinek, aki a városban csak egy picivel is többre vágyik, mint a primitív valóságshow-k, hogy tessék megnézni Schiller drámájának szolnoki adaptációját. Mert egy szerethető történetet mesélnek el izgalmasan, elgondolkodtatóan, meghatóan és szépen. És mert nem kívülálló idegenként, agyatlan szempárként kezelik a nézőket, hanem értelmes játszótársként. Ez a színház! A mi színházunkban! Ne menjenek el egy ekkora kincs mellett!

(Az előadás képei a Szigligeti Színház honlapjáról valók.)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szolnok – Mohács

A tavalyinál is kiválóbb szombat délutáni program volt a szolnoki csata. Részben azért, mert idén nemcsak a Kossuth téren folyt az ütközet, hanem már a Szapáry utcában is. Sokan voltak kíváncsiak a borítékolható kimenetelű csatára. De sokkal többen is lehetnének.

Aki jót akar

A Színműhelyben Szigligeti labor, Szolnok határain túl Szigligeti karaván, a nagyszínházban az öt bérletes előadás mellett A muzsika hangja, aki pedig még az évad vége előtt megújítja a bérletét, az 2025 és 950 forintért vehet jegyet a június 10-16. között Szolnokon tartandó OSZT-ra.

Babarczy Johanna

Lehet, hogy a Szigligeti Színház Szent Johannája a XV. században játszódik, de hogy a máról is szól - sőt! - abban egészen biztos vagyok. Ahogy abban is, hogy miként az egész darab főszereplője a Johannát alakító Molnár Nikolett, az epizódszerűen elkülönülő helyszíneknek is megvannak a főhősei.

Nem a papír, a tartalom

A 36. Zounuk próbája az idő lesz. Mert első olvasás után tudom, hogy Szikszai Mihály Szolnoki tervek című dolgozatát sokszor akarom majd a jövőben fellapozni. Azt viszont még nehéz eldönteni: elektronikusan vagy kinyomtatva jobb a helyi levéltár mindig hiánypótló évkönyve.