A fotó készítésekor nagyjából hatvan éves megyeházát és talán negyvenöt éves kaszinót ábrázoló képeslapot elsősorban a felvétel alsó részén látható kerítés miatt vettem meg. Mert ez azt igazolja számomra, hogy a bíróság emeletráépítése (1924) után, az akkor még Gorove utcának nevezett szolnoki főutca páratlan oldalán, lényegében a mai parkolók helyén kialakított „előkertek” a harmincas évek végéig megvoltak. Az ugyanis elég biztosnak tűni, hogy a budapesti Barasits gondozásában kiadott képeslap nem sokkal az 1940. július 4-ei postázása előtt jelenhetett meg, és a hozzá használt fotó se lehet sokkal régebbi. A fák hiányzó lombkoronája, az emberek öltözete számomra azt jelzi, hogy ez a felvétel vagy 1940, vagy 1939 elején készült, nagyjából a bíróság sarkától. Egyébként ezt támasztaj alá a kaszinó előtt parkoló autó is, hiszen a harmincas évek előtt nem nagyon bukkant fel ilyesmi szolnoki lapokon. Illetve a megyeháza sincs valami jó állapotban, de hát akkor már nagyjából olyan idős volt, mint a néhai Tallinni általános iskola vagy néhány körülötte álló lakóház ma.

Aztán persze megfordítottam a lapot, és rájöttem, hogy legalább annyira érdekes a hátuljára írt szöveg, mint maga a fotó. A postai bélyegző alapján egyértelmű, hogy a lapot – szemben a képes oldalon látható évszámmal – 1940. július 4-én küldték Szolnokról az akkor még önálló Kispestre, a Taksony utcába. Sajnos aláírás nem szerepel rajta, de Diószegi Bandi bácsi és Aranka néni – a címzettek – minden bizonnyal pontosan tudták, hogy kinek kell a választ a tábori postán keresztül megküldeni. És az sem zárható ki, hogy az írása alapján tanult embernek gondolható anzikszíró szándékosan nem firkantotta alá a lapot, hiszen katona létére olyan titkot árult el, minthogy másnap K. (Kelet) felé mennek tovább. Sőt arról is ír: „adja Isten, hogy mihamarabb Erdélybe kerülhessünk”. Ami 1940. augusztus 30. után, a második bécsi döntést követően meg is történt. Az ismeretlen katona erről július elején természetesen még semmit sem tudhatott, de érzékelhette a magyar-román viszony kiéleződését, és a teljes magyar hadsereg mozgósítását.

E 85 éves képeslap különlegességének megértése szempontjából az is fontos, hogy a „16. dd. pság” azt a 16. gyalogdandárt takarhatja, amelyik az 1940. március elsején felállított 1. magyar hadsereg részeként Szolnokon állomásozott vitéz Hunfalvy Elemér vezérőrnagy parancsnoksága alatt. Nem vagyok szakértő, így nem tudom, hogy az egység a korábbi 68-as gyalogezred, mai József Attila úti laktanyáját foglalta-e el az egység, avagy egy része a Zagyva túloldalán, a későbbi szovjet laktanyák területén állomásozott. Az azonban biztos, hogy az 1. magyar hadsereg 1940. augusztus 30-a után Kolozsvárra települt. Hogy aztán nem egészen négy évvel később… de ez már egy másik történet. Legyünk optimisták! A 85 évvel ezelőtti képeslapíró, aki biztos, hogy több mint 100 évvel ezelőtt született, szerencsésen eljutott Erdélybe, szüleinek – akikért lapján aggódott – semmi baja nem lett, és még 1940-ben viszontláthatta Kispesten Bandi bácsiékat! Sőt, talán Szolnokon átutazva egy másik szolnoki utcarészletet ábrázoló lappal tudatta érkezését.