Molnár Róbertet rádiókból, rendezvények konferálójaként és zenészként is ismerhetik, miközben lelkes természetvédő is. Idén nyáron pedig elindította a Szolnoki Faitatók csoportot.
Szolnoki faitató
– Valamikor július elején találkoztam azzal a posztoddal, hogy a környékeden meglocsoltál néhány utcai fát. Aztán meg már az jött szembe, hogy rendszeresen és egyre többen locsoltok közösen. Hogyan kezdődött?
– A Vörösmarty meg a Hunyadi utcákon lettem figyelmes nagyjából tizenöt kókadozó fiatal fára, és mivel a Madárfigyelő Szolnok Természetvédelmi Egyesületünknek volt egy háromszáz literes tartálya, beraktam az autóm hátuljába, megtöltöttem vízzel és egyik este meglocsoltam azokat fákat. Aztán meg kiposztoltam, hogy milyen jó csávó vagyok, gondolva, hátha mások is kedvet kapnak valami hasonlóhoz. Sokan gratuláltak, kommenteltek, amiből aztán kinőtt a Szolnoki Faitatók csoport. Én meg vettem egy újabb 300 literes tartályt, találtam egy helyet, ahonnan kedvezményesen tudok utánfutót bérelni, és azóta közösen öntözünk fákat.
– A város fáinak locsolása a helyiek, a civilek dolga?
– Bennem van egy elég komoly klímaszorongás, illetve nagyon unom, hogy mindig, mindenről csak pofázunk, ahelyett, hogy csinálnánk valamit. Nem tudom, hogy vannak-e falocsoló autók a városban, még nem találkoztam ilyennel, de képtelenség is lenne az összes szolnoki fát locsolni. Az én lelkemnek is jobb, ha ennyit megteszek. Az elmúlt két hónapban, heti három-négy alkalommal egy jó kis csapattal rendszeresen locsolunk fákat.
– Nem léptetek ezzel senkinek a lábára?
– Egy dolgot nem akartam: balhét. Tehát elmentem a Szolnoki Városüzemeltetési Kft-hez, és elmondtam, mit akarok, meg megkérdeztem, hol locsolhatunk és hol nem. Ők meg azt mondták, nagyon örülnek, csináljuk. A városházán is jeleztem, úgyhogy tudnak róla.
– Mi alapján választjátok ki a locsolandó fákat?
– Fontos, hogy csak fiatal fákat öntözünk, mert egy három évesnél idősebb példánynak már olyan mélyen és akkora gyökerei vannak, amihez ez a módszer kevés. Szempont az is, hogy egymáshoz közel viszonylag sok fa legyen, hiszen így tudunk hatékonyak lenni. Mivel a kapacitásunk véges, és ennek az egésznek akkor van értelme, ha rendszeresen visszatérünk ugyanazokhoz a fához, nagyjából kettőszáz fát locsolunk. Sajnos újak már nem férnek bele. A Reptárhoz, a vasútállomáshoz, a tiszaligeti Csónakázó-tóhoz, a Tabánba, a Hunyadi, a Vörösmarty utcába és az Abonyi úti Tescohoz járunk rendszeresen.
– Ez a kettőszáz fa hogyan viszonyul a város teljes faállományához?
– Mérhetetlenül kevés, nagy jóindulattal esetleg a fél százaléka lehet. De csinálni kell, hiszen, ha csak elültetünk egy csemetét, és utána nem locsoljuk, hanem hagyjuk kipusztulni, az pazarlás. Nem vagyok szakértő, csak egy lelkes faitató, aki igyekszik kicsit utána olvasni annak, amit csinál, és úgy látom, itt lenne az ideje azt is átgondolni, milyen fákat ültetünk. Mert persze a tölgy nagyon szép meg őshonos, de megváltozott a klíma, a csemeték már nem bírják az itteni forróságot. Kár ilyeneket ültetni.
– Látszik az elmúlt két hónap locsolásának az eredménye?
– Á, ehhez évek kellenek. Vannak olyan csemeték, amiket locsolunk, pedig nem sok életet mutatnak, de talán tavaszra magukhoz térhetnek.
– Mennyire stabil a Szolnoki Faitatók csapata?
– Eddig nagyjából negyven ember tartott velünk legalább egy alkalommal, de olyan locsolás még soha nem volt, hogy ne lettünk volna legalább tízen. Van két-három ember, akiknek ez az egy órás esti program fix elfoglaltság lett. Ahhoz kell a csapat, hogy az autón meg az utánfutón lévő tartályokból vödrökben a fákhoz hordjuk a vizet. Közben persze nagyokat nevetünk, jól érezzük magunkat. Egyébként nem is értem, mások miért nem csinálják. Hát meddig tartana, hogy az emberek a házuk előtt meglocsolják a fákat? Vagy az iskolák előtt ott kókadoznak a csemeték több száz szülő meg gyerek szeme láttára.
– Vannak hasonló kezdeményezések az országban?
– A Szolnoki ZöldErő kezdett tavaly locsolni a folyókból kimert vízzel, velük azóta együtt dolgozunk. Minden nagyobb városban vannak hasonló kezdeményezések. Budapesten pedig egy telefonos applikáció is működik, amiben lehet jelezni, ha valahol rossz állapotú fát látsz, vagy, hogy ki, hol locsol. Nagyon szeretném, ha Szolnokon is lenne ilyen.
– Meddig locsoltok még idén? És locsoltok jövőre is?
– Számomra hatalmas siker, hogy abból az első locsolásomból ez lett. A locsolókon kívül egyre többen vannak olyanok is, akik beszállnak a benzinbe. Az időjárástól függ, de szerintem októberben még csináljuk. Jövőre meg lecserélem az autómat egy olyanra, ami már egy ezer literes tartályt is képes vontatni, és akkor még több fát fogunk tudni öntözni.
Fotók és további információk a Szolnoki Faitatók FB oldalán
