2025.08.27. (szerda)

A bűnt üldözni kell!

A bűnt üldözni kell!

Dátum:

Szép lassan ismét kezdünk szembesülni azzal, hogy választott képviselőink, és a nekik köszönhetően regnáló hivatalnokaink vagy nem tudnak olvasni, vagy nem olvassák, ami eléjük kerül. Ami miatt persze mi járunk jól, és a többség ismét a rendőröket fogja szeretni.

Kriminalisztikailag alulfertőzött országunkban veszélyes bűnözői csoportra igyekszik lecsapni a jól fizetett, jól felszerelt és széles társadalmi megbecsültségnek örvendő rendőrség. Szuper tiszta közbeszerzési eljárások sokaságával kiválasztott szakértők ugyanis megállapították, hogy 2012 tavaszán, az egyébként egészségesen és európai módon működő társadalmunkra a legnagyobb veszélyt jelentő bűncselekmények a személygépkocsik csomagtartóiból indulhatnak ki.

Mire a kommenista ügynököktől, mindenféle antiszemita mocsoktól és áldoktoroktól megtisztított közéletünk ütőerét atyai szeretettel vizslató vezetőink rögtön azt a nagyszerű döntést hozták, hogy még mielőtt lezárulna az impotens IMF-fel az el sem kezdődő tárgyalás, mind boldogabb népünk érdekében új, alaposan átgondolt jogszabályt alkotnak. Olyat, amely révén az eddig is oly nagyon becsült rendőreink közelebb férkőzhetnek polgáraink érzelmekben gazdag világához, sőt már-már szerelem szövődhet az állam megtestesítői és az állam alkotói között. Hiszen rendőreinknek jóvá kell tenniük valahogy, hogy saját fejük után menve, önként és dalolva aprították az embereket 2006-ban.

Képzeljük el, mennyi sok problémát megoldanak majd azok a pillanatok, amikor a világ legalacsonyabb adótartalmú, legolcsóbb benzinjével furikázó gépjárművezetőt megállítja egy jól képzett, megvesztegethetetlen rendőr, a világviszonylatban is elsőrangú állapotban lévő közútjaink valamelyikén, barátságosan összetegeződnek, családi fotókat csereberélnek, majd az egyenruhás huncut mosollyal az arcán felteszi a kérdést: és mi a helyzet az egészségügyi láda szavatossági idejével. Szóvirágok nyílnak, örömkönnyek hullnak a mindig kék ég alatt, a zöld fű mellett, az oxigéndús tiszta levegőn, midőn fény derül az évszázad bűncselekményére.

A Terrorelhárító Központ emberi fekete maszkban, golyóállómellényben – miközben előttük pólóban huszonöt hírérzékeny újságíró és a flottul nyilatkozó TEK vezér, fején sportnapszemüvegben zavartalanul álldogál – átölelik a pénztárcájában turkáló veszélyes elkövetőt, dallamosan éneklik a „lássam a kezét” kezdetű felszólítást, még véletlenül sem rúgják hátba, emlegetik szüleit, nemi és vallási hovatartozását, hiszen az adófizetők – amilyen a veszélyes elkövető is – pénzéből tartják el őket. Elnézően mosolyognak, hogy az útonálló autósnál éppen nincs ötvenezer forint – talán még poénkodnak is, hogy biztosan valami olyan új, huncut adófajtára verte el a pénzét, ami régen ördögtől való volt, ma viszont már angyali -, és a térdüket csapkodva mondják, hogy akkor ezen iszonyatos bűntett miatt 100 ezer forinttal járulhat hozzá az állampolgár az államháztartási hiány rendezéséhez. De ne féljen, mert elmúltak már azok az idők, amikor ebből a 100 ezerből majd 30-40 ezret a feketegazdaság és a korrupció vitt el.

Örömtüzek gyúlnak keblükben, hiszen nincs is annál életszerűbb, mint egy ilyen súlyú bűncselekményért egy pedagógusi vagy egészségügyi fizetéssel azonos összeget átengedni a köz javára. Hiszen a külföldi rendszámmal ingyen száguldozók ügye már a múlté, a színesfém lopás haszonélvezői is már Márianosztra történelmi emlékeit tanulmányozzák, nincs rászoruló, aki az erdőket szétlopná. Mi egy boldog, komoly problémáktól mentes ország vagyunk, amelyik csak azért nem lép testvéri szövetségre Észak-Koreával, mert azok a butuskák még nem kérték felvételüket az Európai Unióba.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Eszement ötlet: Állomásálom

Talán kicsit sokat foglalkozom a szolnoki Vasútállomással, aminek csak részben magyarázata, hogy napi ismerősöm. Sokkal inkább azért teszem, mert a város egyik legfontosabb, ám méltatlanul magára hagyott épületének gondolom. Amiről néha álmodok is.

Szolgáljanak és…

Az Ady és a Ságvári kereszteződésében, a piacnál, kedden reggel, ismét nem működnek a jelzőlámpák. Mondhatni, lassan megszokjuk, bár megérteni nem tudjuk. Ahogy azt sem, hogy a reggeli forgalmi káosz miért nem tűnik fel azoknak, akik az adónkból állítólag szolgálnak és védenek minket. Maguktól?

Új bádogbolt

A Felső-Szandai réten újra túrják a földet. Nem földet művelnek, nem termelni akarnak! Építkeznek, újabb szolgáltató települ a városba. A dolgot nézhetem optimistán: dübörög a gazdaság, jönnek a befektetők. És nézhetem pesszimistán is: ugyanazon a tortán többen osztoznak, amitől majd mindenki ráfizet.

Városban gondolkodni

A pillangó effektus Szolnokra is adaptálható. Előfordulhat ugyanis, hogy valaki, valahol a városban hoz egy nem túl átgondolt, vagy ami még rosszabb, csak az egyéni érdekeit szem előtt tartó döntést, ami olyanokra is hatással lesz, akik esetleg nem is tudnak róla. És más viszi el a balhét.