Bíró Panna Dominika viszi a hátán a szolnoki Sweet Charity-t. Szeleburdin mesél, elképesztően énekel, profin táncol és játszik a kellékekkel. Közben Kertész Marcella, Molnár Nikolett, Cseke Lilla Csenge és Pertics Villő alázattal támogatják. Jó színészek egy kevésbé sikerült darabban.
Az SZTK melletti "városképileg kétséges" lakókocsiról készült fotó, ami a hetvenes évek harlemi hangulatát idézi, parádés látlelet napjaink Szolnokjáról. A Jászkun Fotóműhely Szolnok 950-Ma című kiállításán persze nem Cser Gábor Péter "Szépség" című képe az egyetlen említésre méltó.
Egy múzeumnak az is feladata, hogy fejet hajthassunk az eltűnő helyi mesterek előtt. Bízva abban, hogy lesz, aki megállítja az elmúlást. Mert az nem lehet, hogy a majdnem feledésbe merült szolnoki csipke végül eltűnjön! A Damjanich múzeum Szolnoki öltések kiállítása ezért nem a múltról szól.
Remélem, hogy a Véletlenül írtam egy könyvet című új, magyar, családi film nemcsak újabb nézőket csábít (vissza) a hazai mozikba, de sokakat rávesz az írásra is. Mert az írás az olvasással kezdődik, mindezek pedig elősegítik az értelmes beszélgetéseket. Ráadásul ez a film sok tekintetben szép is.
A Légierő Zenekar Szolnok 55. születésnapi koncertje remek lehetett volna, ha nem a Szolnok 950 nyitógálájának adják el. Ennél a zenekar, a fellépők többsége és Szolnok is többet érdemelt volna. Az üzenet egyértelmű: az ötlettelenség, a megúszás és a pitiánerség gyűri maga alá a jubileumot (is).
