Humán beállítottságúak egyedül ne keressék fel a Damjanich János Múzeum Gőzerő című kiállítását, mert úgy fogják magukat érezni, mint akit egyedül küldtek be a fizikaszertárba, hogy onnan valami egészen nyilvánvalót hozzon ki, miközben ő azt sem tudja, hol van. Oké, hogy gőzzel megy, de mitől működik?
Öröm az ürömben: szombaton ugyan véget ért a Tiszavirág Fesztivál - az ötödik -, de remélhetjük, hogy nem egy évet, hanem csak tíz hónapot kell várnunk a következőre. Jó ötletek, színvonalas fellépők, ideális helyszín jellemezte az idei fesztivált. Ami meg nem tetszett, az nem a szervezőkön múlott.
A Szolnok könyve olyan, mint mi. Nagyon érdekes, de itt-ott felületes, nagyon szerethető, de néha szubjektív, nagyon fontos és nehezen letehető. Nem ellene, érte vitatkozom. Mert ennek a könyvnek minden szolnoki polcán ott kellene lenni, és mind iskolában használni kellene.
Nem kevés bátorság, avagy elhivatottság kell ahhoz, hogy valaki piacra dobjon egy több mint négy órás, elsősorban gyerekeknek és kiskamaszoknak szóló hangoskönyvet. A Móra Ferenc kiadó Fesztbaum Béla közreműködésével megtette. A repülő osztály feledhetetlen élmény.
Molnár Ferenc 1902-ben írta meg Az éhes város című regényét. A nemrégiben ismét kiadott könyvet szívesen reklámozzák azzal, hogy a pénzéhes főváros megrajzolt képe, akár mai is születhetne. Azt hiszem, ezt Molnár is kikérné magának.
