Nem régi tárgyak láthatóak augusztus végéig a Szolnoki Galériában, hanem évszázados minták alapján készült újak. Amiket akár mindennap használhatnánk is, ha nem féltenénk őket a mosogatógéptől, ha mindegyikről tudnánk, mire való. A múlt különleges jelene a fazekas triennálé.
Hogyan lett egyetlen szandaszőlősi szatócsboltból háromnegyed évszázad alatt egy közel kétszáz egységből álló vállalat? Mi volt a jelentősége az 1969-ben átadott Jólét ABC-nek, ami eredetileg a Szolnok nevet viselte volna? Többek között ezekről is szól a Mozaikok 75 évből című kötet.
A múltunknak is kell a reklám. Azaz múltunk feldolgozására is ráfér a marketing, hogy azok, akiknek tanulniuk kellene belőle, rábukkanjanak a leckékre. Erre kiválóan alkalmas a Szovjetunióba disszidálni akaró egykori diák sztorija. Ez a cégére a 35. Zounuknak, ami aztán letehetetlen.
A Kenyértörés a Szolnoki Galéria közepén, a tardosi mészkőből faragott Ég és Föld az egyik sarokban vagy a tórára emlékeztető Memento a másikban, esetleg az emeleti falon álló Legény a gáton olyan alkotások, amelyek miatt kihagyhatatlan a Magyar Szobrász Társaság megkésett jubileumi tárlata.
Nagy kár lenne, ha a Becsúszó szerelem a Veszettek sorsára jutna, és nem lenne minimum olyan sikeres, mint a Brazilok. A vírushelyzet teljesen összekuszálta az új magyar filmek mozikba kerülését, aminek az egyik nagy vesztese lehet Nagy Viktor Oszkár vígjátékként is fontos filmje.
