Szerintem minden szolnoki járt már turistaként legalább az egri és a budai várban. A szolnokin viszont legfeljebb átmentek. Persze ez a vár nem hasonlítható az előzőekhez, viszont tavaly óta szabadtéri kiállításon felfedezhetjük a Zagyva és a Tisza torkolatánál egykor állt erősséget.
A Hild téren, a színes ajtók mögött a szolnoki vasút történetéről lehet érdekességeket olvasni. Az Aba-Novák főbejáratát Kondor Balázs vasúti magángyűjteménye torlaszolja el. Az Agóra kirakatában a Stadler terepasztalát nézegethetjük. Nem így képzeltük a tizedik, szolnoki vasútmodell kiállítást.
Sok oka van annak, hogy a legjobb lenne mielőbb elfelejteni az idei március 15-ét. Ám ezek között előkelő helyet foglal el a szolnoki Szigligeti Általános Iskola 4. osztályos tanulóinak "Mindenünk e zászló" című, tulajdonképpeni városi megemlékezése. Ja, nem iskola. Színház. Színház?
A "30 éve szabadon" emlékbizottság jóvoltából a rendszerváltást idéző installáció került a Hild tér sarkára. A gyaníthatóan helyi közreműködéssel készült utcai kiállítással csak az egyik baj, hogy a legnagyobb helyet Lenin kapta rajta. Szégyellem, hogy ez így kikerülhetett Szolnokon.
Mi kapcsolja egymáshoz egy szakács műfogsorát és egy néhai bolgár minisztert? És a Csörsz-árkot meg gróf Apponyi Albertet? Az a nagyjából kétszáz év alatt megjelent, körülbelül száz történet a Jászságból, amiket Bathó Edit gondosan szerkesztve Cicell néni meséi címmel adott közre.
