A hamarosan új nevet kapó Sütő közre néznek a város egyik legszebb régi házának pinceablakai. Kiverve. Néhány hete még színes üvegek voltak benne, már csak a romok maradtak. Szomorúan. Gondolom, nem a tulajdonos rugdosta ki őket. Miért tette volna? Inkább jó buli lehetett a rombolás. Vajon miért? Miért kellett a szomorú ablakok közét létrehozni?
Nekem eddig ez a tábla fel sem tűnt, így csak most szólok, hogy a magyar szövegből hiányzik egy kötőjel. Ja, meg persze a műkő tábla bal alsó sarka is, így gondolom, a kínaik nem tudják végigolvasni a feliratot. Ők elolvasni nem tudják, mi meg érteni, hogy melyik is akar lenni ez a Szolnok-Sanmenxia Barátság Park. A Rózsapark szélén, a Lengyel Légió utca végén. Egy meg nem valósult álom? Vagy egy megtört barátság emléke ez?
A város egyik szép palotájának helyére épült az Árkád, amelynek földszinti üzletei hosszú évek óta nem találják a helyüket a szolnoki kereskedelemben. Különösen a folyosóra nyíló, elhagyott boltok lehangolóak. Lassú pusztulás és magára maradt kosz a város közepén. Vajon a Nerfeld-palota földszintje is így nézne ki ma?
Szerintem nem véletlenül vannak hirdetőtáblák, hirdetési újságok és egyéb ósdi meg modern kommunikációs felületek, ahol el lehet juttatni a kereskedelmi üzeneteinket a remélt közönségnek. Szerintem az sem lehet véletlen, hogy a szerencsésebb történelmi fejlődésű városokban óvják az utcaképet az igénytelen reklámoktól. Szerintem az sem véletlen, hogy Szolnokon így lehet reklámozni. Ami persze baj. Szerintem.
Szerintem az a hagyomány, hogy a karácsonyfákat Vízkeresztkor lebontjuk. Ez ugye január 6-án volt. Óhatatlan, hogy ezen a napon, vagy utána lecsupaszított fenyőfák kerülnek a belvárosi utcákra. A kérdés, hogy a kidobott fáknak meddig kell Szolnok utcáit díszíteniük. Avagy a szállítóknál Vízkereszt akkor van, amikor akarják? (A kép január 17-én készült, 11 nappal Vízkereszt után.)
