A Baross utca 9. számú ház utcafrontján május 14-én helyezte el a Szolnoki Római Katolikus Egyházközség Dr. Tóth Tihamér, az 1939-ben elhunyt veszprémi püspök emléktábláját, ami jelenleg nemcsak a város legújabb ilyen mementója, de talán a legalaposabb is.

Aki a forgalmas és mindig sietős Baross utcában egy pillanatra megáll ennél az emléktáblánál, és végigolvassa, az nemcsak a szolnoki születésű, ám rövid, de sikeres pályáját máshol befutó püspökről tudhat meg néhány dolgot, hanem érdekes helytörténeti információkkal is gazdagodhat. Például azzal, hogy ennek a ma két üzletnek – hangszer- és bőrdíszműves boltnak – helyet adó épületet nemcsak az utca-házszám alapján lehetett anno egyértelműen jelölni, hanem a valamikori tulajdonosaikról megnevezve is. Vagy azt, hogy a Tóth-ház oldalán már 1948-ban is volt egy hasonló emléktábla, amit később – feltételezhetően az ötvenes évek elején – eltávolítottak. Sok kétségünk nem lehet az eltávolítás okát illetően sem: a Beloiannisz utcára akkoriban nem illett egy elhunyt püspök emléktáblája. Főleg, hogy az ifjúság neveléséről pár évtizeddel korábban megjelent, és akkoriban nagyon népszerű munkái, az ötvenes évekre már minimum nem kívánatos elveket vallottak. Persze feltehetjük a kérdést, hogy a rendszerváltás környékén, a püspök születésének centenáriumán miért nem pótolták a táblát.

Tegyük hozzá, hogy nincs akkora emléktábla, amire minden információt fel lehetne vésni. Viszont mégis felkerülhetnek olyan töredékek, amelyeknek érdemes kicsit utána olvasni. Esetünkben például gyorsan rábukkanhatunk, hogy az 1889-ben Szolnokon született, későbbi veszprémi püspök édesapja Tóth Csongor Mátyás takarékpénztári igazgató, aki hat gyermekét hátrahagyva korán elhunyt. Gyermekei közül, annak ellenére, hogy félárván nevelkedtek, az a négy, aki megélte a felnőtt kort, mondjuk úgy, sokra vitte. Tóth Tihamérból író és püspök lett, Tibor MÁV üzletigazgató lett Szegeden, Tivadar állami gimnáziumi direktor Pestszentlőrincen, Tamásból pedig a harmincas években Szolnok város polgármestere volt. Szóval sok kétség nem férhet hozzá, hogy az apa nélkül felnövő Tóth gyerekek nemcsak jó eszűek lehettek, de az életet sem egyszerűen csak megúszni akarták.

Mindezek fényében nincs abban semmi meglepő, hogy az első miséjét 1911-ben Szolnokon megtartó, majd az első világháborút papként megjáró Dr. Tóth Tihamérban nem elsősorban a püspököt tiszteli a mai utókór, hanem a tanárt, a fiatalok neveléséről gondolkodót is. Akit munkássága inkább Egerhez, a fővároshoz és Veszprémhez köt, síremléke pedig a fővárosi Kerepesi temetőben áll. Ám legalább e Baross utcai emléktábla arra is emlékezteti az utca emberét, hogy Szolnok szülötte volt.