Nincs az a régi Szolnokról szóló könyv, amiben ez a kép ne lenne benne. Hiszen olyan szolnoki képeslapokat gyűjtő se nagyon akadhat, akinek ne lenne meg ez a lapja. Ami nemcsak azért érdekes, mert negyven év eltelte után is rosszul került rá a tér neve.
A kép közepén, a fa alatt, az anyukája mellett álló kisfiú már biztosan nyugdíjas. Ha az apukája is él még, akkor az öreg közel van a százhoz, de talán el tudná mesélni, hogyan lett ebből a családi fotóból évtizedekig forgalmazott képeslap.
Ha lenne az 1900-as évek elejéről származó szolnoki utcajegyzékem, talán könnyebben tudnám beazonosítani, hogy hol készült ez a képeslap. Mert így csak a felirat árulja el, hogy Szolnokon, a Vasúti fasorban, valamikor a XX. század első éveiben kattant a gép.
A hatvanas években készülhetett ez a képeslap. A fotós valahol az Ady és a Ságvári kereszteződésében állt, és a forgalmat nézve, nem kellett attól tartania, hogy az út közepén elgázolják. Még nincs meg a mai piac és a tizennyolc-emeletes sem magasodik a maga nemében egyedülálló házsor fölé.
Elsőre talán nehéz elhinni, de ez a fénykép tényleg Szolnokot, a Kossuth és a Szapáry út kereszteződését ábrázolja. Mégpedig úgy, hogy a fotós az egykor itt átvezető 4-es főút közepén, nagyjából a mai Árkádok alatt lévő újságossal egyvonalban állt a vasút felé fordulva.
