2026.07.22. (szerda)

Családi képből lap

Családi képből lap

Dátum:

A kép közepén, a fa alatt, az anyukája mellett álló kisfiú már biztosan nyugdíjas. Ha az apukája is él még, akkor az öreg közel van a százhoz, de talán el tudná mesélni, hogyan lett ebből a családi fotóból évtizedekig forgalmazott képeslap.

A kép közepén, a fa alatt, az anyukája mellett álló kisfiú már biztosan nyugdíjas. Ha az apukája is él még, akkor az öreg közel van a százhoz, de talán el tudná mesélni, hogyan lett ebből a családi fotóból évtizedekig forgalmazott képeslap.

Egy dolgot állíthatunk biztosan ezzel a képpel kapcsolatban. Valamikor 1947 és 1962 között készült Szolnokon, hiszen a hátterében még az ideiglenes Tisza-híd látható. De akár szűkíthetjük is az évek intervallumát: a park ápolt növényzete azt mutatja, hogy jó pár évvel vagyunk a háború után, és mivel induló építkezésnek sincs még nyoma, nem tévedünk, ha azt tippeljük, az ötvenes évek vége előtt kattant a gép.

De milyen célból?

Rengeteg képeslapom van, de a múlt század fordulóján készültektől eltekintve, egyetlen sincs, amelyiken az emberek belebámulnának a kamerába. Kivéve ezt a Tisza-hidat ábrázoló lapot, illetve lapokat, hiszen ez a fotó két képeslapon is felbukkan. A korábbi egy szépen keretezett, alul feliratozott, amelyiken a kép közepén lévő fa teteje ugyan le van vágva, viszont a jobb oldali virágtartó teljes egészében látható. A későbbi azonban olyan, mint ha csak egy családi fotó lenne, ráadásul ferdén is lett nagyítva. Csak a hátulja árulja el, hogy ez a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat képeslapja, amelyet már kétszer annyiért árultak, mint korábbi testvérét (60 fillér helyett 1 forint 20 fillérért).

Számomra rejtély, hogy egy ennyire rossz képből miként lehetett évtizedekig árusított képeslap. Persze, ma érdekes, hogy a bal oldalon, a város felőli hídfő alatt nyilvános WC található, hogy az ideiglenes híd vízben álló pillérei még nyitottak, és hogy a sétány korlátja nagyjából ugyanúgy néz ki, mint napjainkban. És roppant vicces, a hídon nagykabátban ballagó ember, a sétány korlátjánál fejkendőben álló nénike, és a nyáriasan öltözött anya és fia a fa alatt. Mintha csak kiugrottak volna a Damiból.

Nem tudok más mesével előállni, mint azzal, hogy az egyik legjobb magyar vízilabda csapat, a Szolnoki Dózsa meccsére érkezett a városba az MTI fotóriportere valamikor ötvenhat után. Dög meleg volt, nyár, szolgálati autóval jöhetett, amiben volt még két hely, így beültette a feleségét meg a fiát is, ne unatkozzanak hétvégén a fővárosban. A meccs lement, remekül szórakoztak, és ha már itt voltak, hazaindulás előtt még készítettek egy képet a családi album számára. Fotósunk, miután a családot kitette a ház előtt, még felment az MTI-be, és megfeledkezve a fotóról, leadta a tekercseit a laborba. Szerintem neki is csak akkor jutott eszébe a feleségéről és a fiáról készült kép, amikor egyik haverja Szolnokról küldte neki üdvözletét egy szép képeslapon. Mivel a maszek út miatt nem akart lebukni, inkább nem szólt senkinek, hogy egy személyes kép is keveredett a hírügynökségi fotók közé. Csak évtizedeken gyűjtötte a feleségéről és a fiáról érkező képeslapokat.

Ha él még a kép közepén lévő fa alatt álló kisfiú, cáfolja meg a mesémet!

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

120 éves szolnoki bringás?

A múlt század első évtizedében Szolnok már kerékpáros város. Legalábbis erre utal, hogy egy újabb 1905 és 1911 között készült szolnoki fotón bukkan fel biciklis. A Baross út felé tekert.

Zöldár a torkolatnál

Szigeti Henrik már a „szép Tisza-hídról” örökítette meg a Zagyva torkolatot. Aki viszont postázta ezt a képeslappá lett fotót, a szolnoki vártemplom tornyát már nem láthatta ilyennek.

Szabálytalanul Deáknak

Az 1904-ben Szolnokon szolgáló őrvezető lapja a postára adás napján megérkezett Kunmadarasra. Az érvényes szabályokat ugyan megszegte, de azért erre az anziksz készítői is ösztönözték.

Új év és Damjanich

Minden bizonnyal egy Pásztóról Szolnokra elszármazott hölgy küldte édesanyjának új évi üdvözletét az alig egyéves Damjanich-szoborral a nagy háború előtti utolsó békés szilveszterkor.