A szolnoki tárház árulja el, hogy hol készült ez a fotó. Valamikor a hatvanas években, hiszen az MTH kollégium már látható rajta, viszont az ÁÉV munkásszálló még nem. Érdekessége a Tisza jobb partján horgonyzó hajók, amelyek arra emlékeztetnek, hogy egykor valódi vízi út volt a folyó.
E Szolnokon vásárolt képeslapot Budapestről küldte Szegedre az ismeretlen Sándor 1944. május 19-én. A képeken és a szövegben nyoma sincs a háborúnak, pedig addigra már megszállták az országot a németek, Szolnokon is gettóba zárták a zsidókat, és közeledtek az oroszok.
Nem tudni, hogy a sok szolnoki képeslaphoz fotót készítő Csobaji Előd mikor örökítette meg így a Kossuth teret. De tulajdonképpen mindegy is, mert azt mondhatjuk, 1975 és 1990 között nem sok minden változott Szolnok főterén. Így ezzel a képpel megidézhető a késő Kádár-kor.
Néhány évvel az első világháború után készülhetett ez a fotó, ami a szolnoki Faragó könyv és papíráruház gondozásában lett képeslap. Akkor, amikor még Szolnok "védjegye" volt a Tisza-parton sorakozó három templom. A be- és az elfogadást, meg talán a szabadságot is hirdetve.
Az akkor már pár éve működő Hotel Pelikán, mellette az épülő Skála. A Szolnoki Galériává lett zsinagóga az első világháborús szobor nélkül. A nem sokkal korábban leleplezett Tiszai hajósok emlékműve, és a még név nélküli tér az MMIK-val, háttérben az épülő kőolajos székház. Négy évtizede.
