E képeslaphoz használt fotó készítése és az anziksz tényleges feladása között akár negyedszázad is eltelhetett, de a minimum 14-15 év. A kép a még mindig pusztuló víztornyunk mellett sokat elárul az egykori fiúiskoláról is. A kézzel írt szöveg pedig a Trianonnal szétszakított családokról.
Többször hallottam már, hogy milyen jó lenne Szolnokra is egy zenepavilon, ahol hétvégenként zenekarok játszhatnának, szórakoztatva a város sétáló, korzózó közönségét. Mint régen. Lehet, hogy a húszas évek végén ez valóság volt, és a mai Rózsapark helyén állt egy ilyen pavilon.
Ez a soha el nem küldött képeslap szerintem nem sokkal a Tisza Szálló megnyitása előtt készült. Talán azzal a céllal, hogy az első vendégeknek legyen min üdvötletüket küldeni a 26 szobás új hotelból. Talán nem baj, ha felidézzük, honnan indult ez a mára megkopott, egykor szép épület.
A húszas évek második felében, a világháború utáni Szolnok újabb virágzásának hajnalán készült ez a képeslaphoz használt fotó a Gorove út és a Szabadság tér találkozásánál, a Tisza-híd belvárosi felhajtójáról. Természetesen a lap hátoldala is érdekes, sőt különleges.
Ebből a szögből még nem láttam az első szolnoki, Tiszán átívelő, fém, közúti átkelőt, azaz az 1911-ben átadott és 1944-ben elpusztított belvárosi hidat. Az ismeretlen kiadású, festett képeslap érdekessége a fotós nézőpontja, a kisatírozott feladó, illetve a pengő bevezetése előtti 1000 koronás bélyeg.
