És minden megy tovább címmel jelent meg Nagy Tibor második kötete, amit december 8-án mutatnak be a Tisza mozi kávézójában. Az egykori polbeat énekessel, újságíróval, reklámszakemberrel, a Tisza-tó szerelmesével az életútja mellett a novelláskötet születéséről is beszélgettünk.
A Gagarin raj pajtásai egyre izgatottabban pillantgattak a télapó ünnepségen a tanító nénikre és a November 7. szocialista brigád mind idegesebb tagjaira, hiszen lassan öt óra volt, és a tanteremben mindenki tudta, hogy már a csomagok kiosztásának kellene következnie. Csakhogy fogalmuk sem lehetett arról, hogy a brigád egyetlen férfi tagja, aki a csomagokkal teli kosárral indult az iskolához, útközben beugrott az Amigo presszóba.
Szolnok Kádár-kori címere került ennek az 1990 előtti mozaikképeslapnak a jobb felső sarkába. A képeket Csobaji Előd lőtte, és nagyjából ma is elkészíthetőek lennének. Igaz, egyiken a szökőkút nem lenne ott, a másikon egy új épület is belógna a képbe, a harmadiknál meg hullana a vakolat.
A szolnoki városháza dísztermét tanácsháza korában, tehát, ha jól sejtem, 1990-ig négy mellszobor díszítette. Mivel személyes emlékeim nem voltak róluk, a létezésükről sem tudtam. Egy fotó miatt kezdtem kutakodni utánuk. Ma már tudom: F. Bede, Hoksári, Tóth és Keskeny szobrok voltak.
Az előző századfordulón készült az a fotó, amelyik a legrégebbi darabja a Házasság a XX. században című, a Tisza moziban látható kiállításnak. A JNSZ Megyei Esély Szociális Közalapítvány által összegyűjtött anyagról Kiss Márta igazgatóhelyettes, projektvezetővel beszélgettünk.
Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.
Hány lakótelep épült Szolnokon a Széchenyi beruházásának elindulásáig? Melyik lehetett az első szolnoki lakótelep? A Kisgyep helyén épülő városrész története e válaszokkal kezdődhet.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
