A blogSzolnok augusztus 21-én frissül újra, merthogy 15 év gyakorlatának megfelelően az utolsó júniusi hírlevél kiküldésével nyári szünetre megy az egyszemélyes szerkesztőség. A Hogyan ünnepeltük a 900 éves Szolnokot előadással szeptember 9-én az Élő blogSzolnok sorozat is folytatódik.
A szocializmus idején épült házakat lehet szeretni vagy sem, ám ez nem változtat azon, hogy épített környezetünk többségét mégiscsak az ilyen épületek adják. Főleg azokban a városokban, amelyek szocialista megyeszékhelyként vagy iparvárosként fejlődtek igazán. Például Salgótarján.
Nem azt kérdezem, hanyas vagy, hanem azt, hogy az egykori osztálytársaid, testvéreid, gyerekeid közül hányan vannak még itthon? Ne is mondd, hanyas vagy, hiszen ha még szakmát tanuló gyerekeket pénzelsz, miközben egyre rosszabb állapotban lévő szülők miatt rohangálsz, és még infarktusra sincs időd, akkor tudom, egyívásúak vagyunk. Szendvicsnemzedék.
Egy doktori dolgozat is lehet letehetetlen olvasmány, főleg, ha megtaláljuk benne a szolnoki párhuzamokat, illetve néhány itteni kérdésre is választ ad. Márpedig Vigvári András tavaly megjelent Zártkert-Magyarország című munkája sok tekintetben ilyen. És kulcs lehet a szolnoki zártkertekhez.
Régen is voltak álmok, amelyek megvalósulására sokat kellett várni. Például Szolnokon a bejelentés után húsz évvel nyílt meg a kenyérgyár. És vannak olyan álmok is, amelyek nem ott és úgy valósulnak meg, ahogy eredetileg tervezték. Az első korszerű művelődési házunk nem a Gólyánál létesült.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
