Szerte a világban találhatunk olyan záróköveket, amelyek egy-egy nagyobb építkezés befejezésének állítanak emléket. Szolnokon is van néhány ilyen, köztük például a Thököly úti négyemeletes szalagházon, 1972-ben elhelyezett.
Szolnokon is van néhány építmény, amelyekről nem tudom eldönteni, hogy milyen célt szolgálhatnak vagy szolgálhattak. Némelyik elhagyatott, némelyik szépen karbantartott, így van, amelyik diszkréten megbújik, és van, amelyik elénk tolakodik. Érdekesek.
Lendüljünk túl azon, hogy a svájci vonatokra nem felszállnak, hanem beszállnak, és a vasút nem kegyet gyakorol, amikor utasokat szállít, hanem szolgáltat. De ezen kívül is van még pár dolog, amit nem ott szeretnék naponta élvezni, hanem itthon. Mert nem pénzkérdés lenne.
Kell lennie valaminek egy olyan magyar filmben, amit alig reklámoznak, mégis tizenketten váltanak rá jegyet vasárnap este a Tisza moziban. És szerintem, aki látta a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című alkotást, nem bánta meg.
Ha van utca, amelyik magán viseli Szolnok elmúlt két és fél évszázadának a nyomait, akkor az szerintem leginkább az 1950 óta Táncsics Mihály nevét viselő közterületünk. Az egykori külterületből a város egyik legjellegzetesebb utcája lett, ami minden korszakra emlékeztet valamivel.
Nem akarnék senkit megbántani, de fogok, amikor leírom: ha tudni akarják, miként kell egy volt szocialista megyeszékhely történetét élvezetes kiállításon bemutatni, akkor irány Salgótarján.
Képeslapok alapján jelenleg csak azt jelenhetem ki biztosan, hogy 1905 és 1907 között Szolnokon már bringáztak, a két háború között pedig árusítottak is kerékpárt. A képek mesélnek.
Természetes, hogy egy belvárosi építkezéshez közterületet is igénybe kell venni. Egy normális városban ennek vannak szabályai és költségei, amit mindenkivel betartatnak és megfizettetnek. Ha Szolnok is ilyen normális város, akkor a Mészáros Lőrinc utcában talán fél évtizede is tartó építkezés miatt – ami nemcsak járdát, de parkolóhelyeket is elfoglal –, elég sok pénz befolyhatott már a közös kasszába. Ettől még jogos a kérdés: hány évig foglalható el a közös terület?
Szendvicsnemzedék. Azok, akik idős szüleik és saját családjuk közé szorulva próbálnak megfelelni és teljesíteni. Az első játékfilmjét készítő Mayer Bernadett tisztelendő témaválasztása.
