blogszolnok

4444 CIKKEK

Exclusive articles:

Két hívás

- Ilyen hülye esetünk is régen volt - tette le tálcáját a százados a kapitányság éttermének egyik asztalára. A többi egyenruhás fel se nézett, egyedül a fiatal közlekedési helyszínelő szemében csillant némi kíváncsiság. - A szerencsétlen addig hintázott a székén az íróasztala mellett, míg hanyatt nem esett, aztán kopp, és vége.

A gazdaság emlékei

A Szapáry páratlan oldala az utca csúnyábbik fele? Legalábbis semmi mással nem tudom magyarázni, hogy a bank épületének fotóján kívül egyetlen régi képet se találok arról az oldalról. Pedig ott is van mit nézni. Például a régi művházon.

Falu és város

Vágjuk ketté ezt a képet. A bal oldali felét kézbe véve azt gondolhatnánk, a múlt század elején, egy alföldi faluban járunk. Jobb oldalát figyelve viszont akármelyik városban is lehetnénk. Így együtt viszont Szolnokon vagyunk, a mai Gutenberg téren, talán a múlt század első felében.

Tisza-parti Nyár

Új helyszínen, a város legszebb terén rendezik az idei Tisza-parti Nyár rendezvénysorozatot. Három hétvégén elsősorban szolnoki művészek lépnek közönség elé, de Sipos F. Tamás és Koós Réka is a program vendége lesz. A szervező Aba-Novák Kulturális Központ munkatársát, Földi Katalint kérdeztük.

Nem vagyunk egyedül

"A bicikliket nekitámasztottuk a délutánnak..." Hát nem gyönyörű? Jenei Gyula Az időben rend van című, az Ünnepi Könyvhétre megjelent kötetében olvasható. Ami olyan, mint egy kapu, mögötte egy világgal, amit meg akarok ismerni. Mert kiderül, nem vagyunk egyedül.

Kiemelt

Döntöttek?

Dobó Kata utolsó kívánsága

Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!

A Baross utca eleje 1913 körül

A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.

Visszahívó város

Harminchét év után Jakab Dezső és Komor Marcell, illetve az épületeik miatt szerettem volna Szabadkára menni. Egy végtelenül kedves, kozmopolita, megfizethető, kávéházazó várost találtam.

Még nincs megmentve!

A belvárosi nagytemplom toronysisakja még egyáltalán nem menekült meg. Az ezért (is) küzdő Dombi Gábor műemlékvédelmi szakértőt arról kérdeztük, hogy áll a sisak megmentésének ügye.
spot_imgspot_img