2026.06.24. (szerda)

A gazdaság emlékei

A gazdaság emlékei

Dátum:

A Szapáry páratlan oldala az utca csúnyábbik fele? Legalábbis semmi mással nem tudom magyarázni, hogy a bank épületének fotóján kívül egyetlen régi képet se találok arról az oldalról. Pedig ott is van mit nézni. Például a régi művházon.

A Szapáry utca 23-nál nézzenek fel a homlokzatra. Nem a piros műtégla burkolatot kell nézni, hanem fölötte a sárga falat, az ablakok alatt lévő díszeket. Hat szakmára – szakmacsoportra – utaló stukkót fedezhetnek fel, amelyek még abban az időben kerültek oda, amikor ez a ház a szakszervezetek otthona volt. És, amikor még a Szolnokra jellemzőek voltak ezek a szakmák.

A Baross utca felől érkezve az első stukkó – szerintem – a vegyipart jelképezi. Abból a korból, amikor Szolnok egyik legnagyobb foglalkoztatója a Tiszamenti Vegyiművek volt, kint a Tószegi út végén. De akár a vegyiparhoz sorolhatjuk az egykori kőolajkutató és a kőolajtermelő vállalatokat is, amelyek nemcsak a város szélén rendelkeztek telepekkel, de a belvárosban is számtalan házuk volt. Sőt, ha már a vegyiparról beszélünk, ne feledkezzünk meg arról, a hetvenes években ez az ágazat annyira felfutott a városban, hogy még önálló szakközépiskolát is alapítottak hozzá. Lassan már csak az iskola, meg a nagyratörő tervek maradtak a szolnoki vegyiparból.

A következő stukkó az építőipart jelképezi. Ami a város fejlődésével, terjeszkedésével futott fel a hatvanas-, hetvenes években. Emlékszik még valaki a Beton- és Vasbetonipari Művekre (BVM), a házgyárra, ahol például a Széchenyi lakótelep házainak elemeit öntötték? Vagy a Szilikátipari Vállalatra? De azt hiszem, itt sem járok messze az igazságtól, ha az építőipar részeként emlékezek meg a Tisza Bútorgyárról, ahol többségében a házgyári lakások konyhabútorai készültek. Valahol a kórházzal szembeni ipartelepen.

A harmadik az élelmiszeriparra emlékeztet. A cukorgyárra – lebontották -, a Tejiparra – lebontották -, a malmokra, a magtárakra és a kenyérgyárra – pusztulnak vagy üresen állnak -, illetve a vágóhídra, amelyik sokadik gazdáját keresi éppen. Persze, ott lehetett élelmiszeripart működtetni, ahol ipari méretű mezőgazdasági üzemek ontották az alapanyagokat. A földeken kívül ezekre ma már csak a düledező, szétlopott állattartó telepek emlékeztetnek a határban, meg a Szapáryn a negyedig faldísz a traktorral.

Az ötödik stukkó a gépgyártásé lehet. Ha ma építenék ezt a házat, talán ez lenne az egyetlen, amit ki lehetne tenni a falra, hiszen a vasúti járműjavítás- és gyártás az egyetlen, ami túlélte a változásokat. De hol van már például a Mezőgép, az ország egyik legnagyobb mezőgazdasági gépgyártó vállalata, amelyik nemcsak a környék gazdaságait szolgálta ki.

A hatodik jelképpel kicsit gondba vagyok. A szövőipar jellegzetes ábrázolása. Ilyen üzemeket azonban nem tudok felidézni Szolnokon. Hacsak nem a varrodáknak állítottak így emléket.

Nézzenek fel arra a falra, és mélázzanak el azon, hogy Szolnok egyszer komoly ipari város volt. Olyan, amilyenből tőlünk nyugatabbra ma is rengeteg van.

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szolnok 900 (30.): Különös hármas

A 900 éves Szolnok felirat meddig volt a „Hatvanas” bejárata felett? A megyei napilap kiadója miért csináltatott kétféle 1975-ös kártyanaptárt? És egy csomag ünnepi franciakártya.

Szolnok 900 (29.): Akkori kereskedelem

Nyolc benzinkút a városban, a Május 1. Ruhagyár szolnoki Elegant boltja, a 60 szobával bővítendő Tisza szálló. Információk a Jubileumi Kereskedelmi Szakbizottság 1974-es kiadványából.

Felépült végül a házuk

Szolnok rendszerváltás előtti négy évtizedes történetében hangsúlyos szerepet kapott a lakásépítés, ami a korabeli napilapban is tetten érhető. Miként a fejlődés egyéb következményei is.

Szolnok 900 (28.): Aktív bélyeggyűjtők

A Szolnoki Bélyeggyűjtő Kör aktív szervezet lehetett a hetvenes évek közepén, amit a hátramaradt kisnyomtatványok mellett az alig öt hónap különbséggel rendezett kiállításaik is igazolnak.