Középiskolásoknak meséltem arról, milyen volt Szolnok ifjúkoromban, és rá kellett döbbennem, hogy számomra evidens, helyi kifejezéseket nem értenek. Mert nekik nem mond semmit, vagy nem ugyanazt jelenti például a pártház, a Vörös csillag vagy éppen a Tallinn. Negyedszázados szavakat magyarázok.
Kertész Marcella alkata, tehetsége és szerepei miatt is Szolnok egyik legnépszerűbb színésznője, akit ebben az évadban az Apácákban, a Szépségszalonban, a La Mancha lovagjában, a Leányvásárban és Hippolyt a lakájban is láthatott a közönség. És akinek jól esik, hogy Szolnok utcáin naponta felismerik.
Gyerekeket becsalogatni a színházba, a színház részéről a legjobb befektetés. A város középiskolásait megszólító Ádámok és Évák ünnepe után a szolnoki általános iskolásokat is megérinthette a színház illata. A Teátrum Gála azonban nemcsak azt mutatta meg, hogy jó játék a színház.
A hiba bennem van. Nem kellett volna elfelejteni parkolójegyet venni az egykori pártház mellett. És nem kellett volna a büntetésként kiváltott napijegyet, munkanapon, negyed négykor megpróbálni bemutatni a szolgáltató ügyfélszolgálatán. Mert akkor most nem bosszankodnék.
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
Harminchét év után Jakab Dezső és Komor Marcell, illetve az épületeik miatt szerettem volna Szabadkára menni. Egy végtelenül kedves, kozmopolita, megfizethető, kávéházazó várost találtam.
A belvárosi nagytemplom toronysisakja még egyáltalán nem menekült meg. Az ezért (is) küzdő Dombi Gábor műemlékvédelmi szakértőt arról kérdeztük, hogy áll a sisak megmentésének ügye.
