Szögezzük le elöljáróban: a parkolási díjjal általában semmi bajom. Az autóval való kényelmes és lusta közlekedés egyik velejárójának tartom, és nem várom el, hogy a közös kasszából fizessék azt a szolgáltatást, amit én veszek igénybe. Abba se menjünk most bele, hogy mit kapok a parkolási díjért. Főleg, hogy múlt csütörtökön elfelejtettem bedobni az automatába, és húsz perc után már ott volt a piros zacsi az ablakon. Helyes, ennek így kellett történnie.

A folytatást azonban nem így képzeltem.

Az azonnal megváltott napi parkolójegyet szerettem volna bemutatni a parkolókat üzemeltető Remondis ügyfélszolgálatán hétfőn negyed négykor. Nem sikerült. Az ügyfélszolgálat előterében egy biztonsági őr – szerintem – kicsit kaján mosollyal közölte, zárva vannak. Munkanapon, negyed négykor! Hogy nem csak bennem van a hiba, azt talán jelzi, abban a két percben, amíg az ügyfélszolgálaton és előtte tartózkodtam, még két sorstárs pattant le a szolgáltatóról.

Most már persze tudom, hogy a város egyik legjelentősebb szolgáltatója hétfőn, kedden és csütörtökön reggel fél nyolc és délután három, pénteken fél nyolc és egy, szerdán pedig nyolc és este nyolc között várja az ügyfeleit. Azaz azokat, akikből elvileg él.

Szerény nyomott véleményem szerint – elfogadva azt a véleményt, hogy a hiba bennem van – ilyen ügyfélfogadási rendet az a cég engedhet meg magának, aki versenytársak nélkül, nem valódi szolgáltatóként van a piacon, és nem ügyfeleket, hanem alattvalókat tart számon. Tessék megnézni a mobil szolgáltatók ügyfélszolgálati irodáinak nyitva tartási idejét, vagy a vásárlók kegyeiért küzdő boltokét, és érthető lesz, miről beszélek.

Húsz évvel ezelőtt azt gondoltam, akkor ér véget a szocializmus, amikor a szolgáltatók is keresik a kegyeimet – ha már belőlem élnek -, és emberi körülmények között akarnak velem szóba állni. Szerintem, van még itt eldugva néhány Kádár portré!

Persze, tudom én, hogy létszámgazdálkodás, meg költségek, és működik ez így is! De azért nem lehetne megpróbálni – csak kísérleti jelleggel -, hogy az egyébként napközben nem túl elfoglalt munkatársak közül felváltva, egy-egy, este hétig-nyolcig marad? Mert mondjuk, munkaidőben az emberek többsége nem hivatalokba jár. És mert mondjuk egy ilyen munkabeosztás mellett a Remondis munkatársai is megtehetnék, hogy a még itt maradt kövületszolgáltatók ügyfélszolgálatait felkeressék munkaidőbe. Nem lenne jó?

A Remondisnak biztos nem lenne olyan jó, mint most, különben már megtette volna. A város lakóinak viszont igen. És mondjuk, ez sem egy utolsó szempont. Igaz, ezt már rég kikényszeríthették volna azok a döntéshozók, akik döntöttek arról, hogy a városi parkolást ennek a cégnek a kezébe adják.

Ugye nem azért nem szólnak, mert más valami köti a kezüket? (Már megint én vagyok a rosszindulatú. Bocs!)