Ha a jövőben azt látnák, hogy Szolnokon a kutyatulajdonosok a hónuk alatt, az ölükben, netán a nyakukban, esetleg raklapon, targoncával mozgatják kedvenceiket, sétáltatás, futtatás helyett, akkor ne lepődjenek meg, csak a helyi önkormányzat rendeletének tesznek eleget. Mert a napokban kihelyezett táblák alapján a kutyák póráz nélküli sétáltatása vagy futtatása lehet, hogy büntetést von maga után. Mi pedig a helyi rendeleteket betartó polgárok vagyunk egy jól működtetett városban.
Képviselőink az előző héten azért vették fel tiszteletdíjukat, hogy egymásra mutogassanak, ki miatt nem lesz ebéd a szolnoki iskolákban. Ha ez komoly, akkor óriási nagy a baj.
A szolnoki belvárosi híd közelében legalább három időszak volt, amikor komppal kellett átkelni a folyón. E lap postázása miatt egyértelmű, hogy a kép az első ilyen alkalommal készült.
Bírósági tárgyalás a városházán, a teljes hosszában elkészült Ságvári körút új neonfényei, irodalmi műsorok három helyen a városban, illetve az első videotéka. Egykori szolnoki októberek.
Szolnok lakói képletesen ismét a második sorban ültek egy olyan szolnoki beruházás indításán, amihez 9,5 milliárd adóforintot ad az ország. Csak mosolyoghatunk, és utólag kérdezhetünk.
Az Otthonunkért a Cukorgyári Lakótelepért Egyesületet hamarosan, többségében nem „őslakosok” alapítják meg, akik azonban Szolnok egyik ikonikus szegletéért már eddig is sokat tettek.
Pataky Attila, Deák Bill vagy éppen Tóth Gabi és GwM választások előtti, a kulturális miniszter általi kitömésének kiderülése közben ne feledkezzünk meg a szolnoki kedvezményezettekről!
Weinstock Ernő 1928 és 1932 között készült fotóján látszik igazán, milyen szép volt Szolnok első vasbeton közúti hídja, amely alatt átnézve a Tisza-part akkori fejlődése is felsejlik.
A blogSzolnok Album rovatában jelent meg egy fotó a vasútállomástól induló konflisról. A kép hátulján ez szerepelt: „Szolnok utolsó konflisa, 1966”. A közös emlékezet azonban mást mond.
