Csak egy „történelmi” helyszínt, egy bontásra ítélt épületet akart megörökíteni a korabeli fotós a Kindlovits-bazár valamelyik emeleti ablakából. Ám sikerült hátra hagynia egy pillanatot Szolnokról, a hetvenes évek elejéről, a mai Baross útról, ami akkor még Beloiannisz volt, és már csak egy évig nézett ki így.

Hogy pontosan kinek az alkalmazásában állt az a fotós, aki 1973 kora nyarán megörökítette nagyjából a mai 1-es parkoló területét, kideríthetetlen. A Magyar Nemzeti Levéltár Szolnoki Levéltárában található fotóhoz kapcsolódó iratokból ugyanis két dolog tudható. Egyrészt, hogy a fotó középpontjában lévő, egyemeletes épületről az Út- és Vasúttervező Vállalat VI. Iroda E-3 osztálya (jelentsen bármit is ez a meghatározás) készített leírást 1973 szeptemberében. Amit aztán a Szolnok Városi Tanács VB – fiatalabbak kedvéért: Végrehajtó Bizottság – Művelődési Osztálya továbbított több fotóval együtt a Szolnok Megyei Pártarchívum (pártból ugye csak egy volt) vezetőjének.

Mint korábban megírtam, a mára levéltári anyaggá vált dokumentumkötet keletkezését az indokolta, hogy ebben a bizonyos házban – annak idején a Beloiannisz utca 3. – alakult meg 1918-ban a Kommunisták Magyarországi Pártjának (KMP) szolnoki szervezete, amire az épületen 1958-tól emléktábla hívta fel a figyelmet. Azonban ez sem menthette meg attól a házat – és ezért kellett a fotós dokumentáció -, hogy eldózerolják.

Alaposabban megnézve a fotót, és például a jobb szélén látható, csíkos oldalú, földszintes, lapos tetős épületet – az egykori pártgarázs, jelenlegi kínai áruház – tekintve támpontnak, könnyen beláthatjuk, hogy ez a klinkertéglás épület pontosan a mai négysávos út helyén állt. Miként a mögötte lévő földszintes ház is, amiben a Tiszavirág eszpresszó működött, illetve a háromemeletes Madas-ház, aminek a földszintéj a kép készítésekor még a legendás 33-as áruház üzemelt. Azaz a 4-es főút átkelési szakaszának kiszélesítése és az új belváros építése pecsételte meg ezeknek – a fotózáskor nem túl öreg – a házaknak a sorsát, ami alól a „párttörténeti” emlék sem adhatott felmentést.

A mából nézve persze nem ezért érdekes ez a fotó, aminek jobb felső sarkában a Pelikán szálló építését is láthatjuk. Számomra sokkal izgalmasabb például a lámpa miatt feltorlódott kocsisor.

Elején egy csuklós Ikarusszal, ami helyközi járatként szolgált. Ez részben onnan tudható, hogy a hátsó kerék fölötti táblán a „Szolnok-Martfű-Cibakháza” felirat olvasható, részben pedig a középső ajtó melletti, az ablaknak háttal lévő ülésről, ami a viteldíjat szedő kalauz helye volt. Az egyébként, hogy ez a helyközi busz a vasútállomásnál lévő buszpályaudvarról az egykori Beloiannisz úton át tartott a Tisza-híd irányába, arra is felhívja a figyelmet, hogy 1973-ban az Ady Endre út még nem készült el, és a Tabánon is nehéz lett volna egy ilyen csuklóssal átvágni.

A busz mögött – a bátor kerékpáros után – egy Skoda 100-as várakozik, aminek különlegessége, hogy tanulóvezetős autó. Bal első lámpája fölött kivehető a fehér alapon fekete T betű, illetve az első ajtón az ATI felirat, ami ugye az MHSZ mellett egyeduralkodó autóoktató állami szervezet nevének a rövidítése volt. Éppen ezért visel ez a Skoda fekete alapon fehérbetűs rendszámot, amivel az állami autók egy részét különböztették meg a magántulajdonúaktól. Sajnos kivehetetlen, hogy a Skoda mögötti Polski Fiat 1300-ason milyen színű rendszám van, de mivel ezt a típust előszeretettel használták szolgálati gépkocsiknak, valószínűsíthető, hogy ez sem maszek járgány. Miként a sorban negyedik MAZ teherautó sem.

Természetesen nemcsak az autókat érdemes észrevenni a képen. Hanem például a bontásra ítélt ház tűzfalán látható korabeli reklámokat is. Az, hogy az „OTP Önnek is a rendelkezésére áll”, vagy az „ÁB Korszerű lakásbiztosítás”, netán „Olvassa a Szolnok megyei Néplapot” nagy reklámértékkel ugyan nem bírt, hiszen nagyjából egyeduralkodó cégekről és termékekről volt szó. A lottózásra ösztönző reklámnak viszont lehetett értelme, miként a Casco-nak is, ami ekkoriban még inkább újdonságnak, semmint általános gyakorlatnak számított. Ahogy a biztosítós felirat alatt látható plakát is valódi hirdetés, hiszen az 1973-ban elkészül, Jankovics Marcell rendezte János vitéz című egész estés filmre invitált.

És ha már korabeli kultúra. Vessenek egy pillantást a busz mögött kibukkanó újságos bódéra! Aminek nemcsak az ablakai roskadoznak lapoktól, de még a bódé mellé is került egy jókora szekrény. És ilyen bódéból nem ez az egy volt a városban. Annak ellenére, hogy az árusított lapokban nem mindenről lehetett olvasni, vagy nem úgy, ahogy történt, ráadásul minden témában csak egy lap létezett, a mából nézve mégis hatalmas volt a piac.

Mert ez a kép egy másik, mára elmúlt világot örökített meg. Olyat, amilyen ez a mai is lesz 43 év múlva.