2026.06.12. (péntek)

Bohém időkből

Bohém időkből

Dátum:

A tűzőrök megfigyelőhelyéül is szolgáló belvárosi nagytemplom tornyából készült az ehhez a budapesti kiadású képeslaphoz használt 1914 utáni szolnoki fotó. A nem túl jó minőségben színezett képeslap birtokomban lévő példányát egy bohém társaság küldte a katonáskodó Bélának 1917-ben.

A tűzőrök megfigyelőhelyéül is szolgáló belvárosi nagytemplom tornyából készült az ehhez a budapesti kiadású képeslaphoz használt 1914 utáni szolnoki fotó. A nem túl jó minőségben színezett képeslap birtokomban lévő példányát egy bohém társaság küldte a katonáskodó Bélának 1917-ben.

Sajnos e képeslap hátuljáról éppúgy nem lehet kisilabizálni, hogy Bélának mi lehetett a vezetékneve, mint azt, ki(k) küldhette neki ezt a szolnoki látképet. A címzés és a postázás dátuma alapján egyértelmű, hogy Béla éppen katona volt 1917. június 23-án, ám az nem világos, hogy a szöveg jelentős részének írója szolnoki volt, avagy csak a városban vendégeskedett. Mindenesetre az anzikszon arról számol be a katonáskodó barátnak, hogy a képeslap jelentős részét író egyik vendégségből a másikba esik, ahol hölgyek társaságát élvezheti, sőt még színházba is invitálják. Nem világos, hogy a főszöveg bal felső sarkába ugyanaz a személy, vagy esetleg egy Bélát ismerő hölgy – talán Ibolya – firkantotta oda, hogy „gyere már haza”. Azaz nemcsak szülők, gyerekek, házastársak várták haza a katonáskodókat, hanem a barátok is, akik az első világháború idején is próbáltak normálisan, olykor kicsit bohém módon élni.

Maga a képeslap egyébként meglehetősen háborús minőségű. Viszonylag gyenge, puha papír feltűnően rossz színezéssel. Nehéz eldönteni, hogy az 1917 körül már a hátországban is jelentkező hiánygazdaság, vagy a képeslapok iránt megugrott kereslet mindenáron való kielégítése miatt lett ennyire rossz minőségű ez a szolnoki látkép. A mai Templom és Sóház utcákon túli – azaz a képeslap bal oldalán lévő – házak szinte csak pacák, miközben a kép előterében lévő belvárosi leányiskola teteje – kéményei, cserepei – még egészen szépen kidolgozottak. Sőt még a zsinagógára és a mai Tiszai hajósok teréhez is volt türelme a színezőnek, aki csak a távolabbi részeket nagyolta el. Minden bizonnyal azért, hogy az egyébként fekete-fehérben ismert képet újra piacra lehessen dobni.

Az eredeti felvétel egészen biztos, hogy 1914 után készült, hiszen nemcsak a Sóház utca és a Tiszai hajósok tere sarkán ma is álló Barta-palota látható a képen, hanem ugye a jelenlegi Szegő Gábor általános iskola tetőszerkezet is. Ezt ilyen formában csak a belvárosi nagytemplom tornyából lehetett megörökíteni, ami akkor már jó ideje a Szolnokot fotózók egyik kedvenc kilátópontja volt. Csak feltételezem, hogy a toronyba való feljutáshoz akkoriban nem elsősorban a ferencesektől kellett engedélyt kérni, hanem inkább a városi tűzoltóktól, akik e kép készítésekor még a torony tövében működtették laktanyájukat, igaz, erre a felvételre az már nem fért rá. Csak egy picit kellett volna jobbra fordítani a kamerát, hogy a mai Pálfy helyén lévő laktanyából is rákerüljön valami a képre.

A kép érdekessége egyébként nemcsak a belvárosi házak elmosódottsága, hanem a zsinagógán (1899) és a református templomon (1895) túl látható kémény, aminek a közeléből mintha már hiányozna a Scheftsik-malom. Ami nem lenne csoda, hiszen a mai Verseghy park területén egykor álló ipari üzem 1905-ben megsérült, és nemcsak őrlő, de áramtermelő funkcióját is elvesztette. Az biztos, hogy a húszas évek elején már nem volt meg, de egyáltalán nem zárható ki, hogy esetleg a háború előtt vagy annak első éveiben elbontották az ezen a képen is felfedezhető „szép Tisza-hidunk” tövéből. Mert, ahogy a fiatalok bohém élete sem állhatott meg a háború alatt, úgy a város átalakulása sem.

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szabálytalanul Deáknak

Az 1904-ben Szolnokon szolgáló őrvezető lapja a postára adás napján megérkezett Kunmadarasra. Az érvényes szabályokat ugyan megszegte, de azért erre az anziksz készítői is ösztönözték.

Új év és Damjanich

Minden bizonnyal egy Pásztóról Szolnokra elszármazott hölgy küldte édesanyjának új évi üdvözletét az alig egyéves Damjanich-szoborral a nagy háború előtti utolsó békés szilveszterkor.

Nincs Szolnokon villamos!

A szolnoki „szép Tisza-hidat” mutató képeslaphoz használt fotó tulajdonképpen 1911 és 1937 között bármikor készülhetett. Ebben az esetben a képnél izgalmasabb a hátlapra írt szöveg.

Kázmér a szolnoki felvonuláson

Ezt a Csepel D-705-ös nyergesvontatót minden bizonnyal 1963. május elsején örökítették meg a szolnoki felvonuláson, amikor pótkocsija éppen sportolók bemutatójának színpadjaként szolgált.