A Fiumei úti iskola melletti, egykori felvonulási épület helyén kezdődött parkolóépítés egy-két napig izgatta a szolnoki közvéleményt, annak is leginkább a környéken lakó, vagy a kivágandó fákért aggódó aprócska szeletét. Hat hét után úgy tűnik, megváltoztathatatlan tényként fogadjuk el – immár az egész város –, hogy Szolnok egyik, közlekedési szempontból kiváló területén újabb felszíni parkolóhelyeket alakítanak ki. Mert hát az iskola környékén néha tényleg kaotikus a parkolás, főleg piaci napokon, és egyébként is egyre több az autó városban, amiket valahol tárolni kell.

Sok kétségem nincs afelől, hogy nemcsak hatvan parkolót betonoznak most ott le, hanem egy helyzetet is évtizedekre betonba öntenek. Öntünk. Mert a mostnak élünk, csak magunkra gondolunk, és nem igazán érdekel bennünket, hogy, ami ma olcsóbb vagy megfizethető, az hosszabb távon drágább lesz. És egyébként is, Szolnok immár fél évszázada nem tud mit kezdeni a közterületen parkolással, az egyetlen koncepció, hogy egy-két helyen szedjünk érte pénzt, máshol meg a közösből biztosítsuk az autótárolás lehetőségét. A város emiatt sok helyen olyan, mint egy végeláthatatlan parkoló.

Feltenném a kérdést, hogy alanyi vagy állampolgári jogon jár a hely a közterületen az autónknak? És ezt ne csak onnan közelítsük meg, hogy vannak helyek a városban, ahol pénzért – például a Szolnok ispán körúton –, máshol meg ingyen – például a Széchenyi lakótelepen – lehet hosszabb-rövidebb ideig tárolni az autókat. Miközben nem kevesen vannak, akik egy autó árát kifizették, kifizetik a saját tárolóért, sőt még ingatlanadót is fizetnek a garázsaik után. Persze ez utóbbiak is parkolnak a város különböző pontjain, és adott esetben ugyanúgy fizetnek érte, mint az ingyenes autótárolók.

Néha azon is elgondolkodom, hogy az egyre nagyobb melegek – forróságok – jót tesznek-e azoknak a járműveknek, amelyek „életük” jórészét a szabad ég alatt töltik. És a közösségnek jót tesz-e hátrelévő életünk valószínűleg leghűvösebb nyara után, hogy a város jelentős része azért van lebetonozva, térkövezve, hogy autókat tároljunk. Nem ideiglenesen, hanem „életvitelszerűen”.

A Fiumei úti iskola melletti parkolóberuházással szerintem nem az a legnagyobb baja, hogy fák estek áldozatául, mert azokat talán lehet pótolni. A legnagyobb probléma, hogy ez a hatvan parkoló ismét a jelennek szól, fél évszázados válaszokat ad mai kihívásokra.

Pedig a hatvan parkoló árából akár egy tervet is rendelhetett volna a város, egy ott megvalósítandó, több szintes mélygarázsról, aminek a tetején zöld felület, közpark jöhetett volna létre. Tudom, a terveken nem lehet parkolni. Ugyanúgy, ahogy ott eddig se lehetett. Viszont egy ilyen terv esetleg megnyitotta volna annak a lehetőségét, hogy azon a helyen nem újabb felszíni betontenger valósuljon meg, ne csak hatvan autónak teremtsünk forró napokon is hűvös helyet, hanem akár öt-hatszor annyinak.

Nem vagyok hülye, tudom, hogy egy mélygarázs ma sokkal többe kerül, mint hatvan parkoló. Ugyanakkor azt gondolom, hosszú távon tarthatatlan az alanyi jogú közterületi autó „garazsírozás”. Igaz, ezt a több cikluson átnyúló, eleinte nem túl népszerű mondatot fel kell vállalni. Mert ezt követően, tervekkel a kézben, akár elindulhat egy olyan többszereplős mélygarázsépítés, amibe beszállhatnak azok, akiknek ér néhány milliót, hogy a sokmilliós autójuk nem a tűző napon ég szét, a város vagy a város saját cége, amelyik nem hatvan hely után szedhet parkolódíjat, befektetők és bankok, amelyek esetleg megérzik, hogy ha nem szétlopják, széthazudják, akkor hosszabb távon profitot is termelhet egy ilyen beruházás. Példaértékű beruházás, hiszen nem a Fiumei úti iskola melletti, évtizedeken keresztül más célra használt terület az egyetlen, ahol föld alá helyezett parkolókat lehetne építeni.

Már csak azért is, hogy ne a beton és a térkő domináljon az egyre jobban felforrósodó Szolnokon. Ezért is kérdeztem a cikk elején, hogy tudunk-e máshogy gondolkodni? Mondjuk nagyobb összefüggésekben. Mi, szolnokiak. Mert rólunk más nem fog gondolkodni.