2026.04.18. (szombat)

Csak nyár

Csak nyár

Dátum:

Másfél évtized hagyományát követve, a mai nappal nyári szünetre vonul a blogSzolnok, vagyis augusztus 21-ig nem frissül az oldal. Ha valakinek nagyon hiányzik, keresgéljen az elmúlt 15 év vagy csak a 2025-ös év cikkei között. És közben pihenjen, töltődjön, kikapcsolódjon, hogy aztán újra olvasson!

A nyárra bazárom a blogSzolnok bazárt. Renoválni is kellene. A megújítás is ráférne. Meghát tapasztalat, hogy a nyári melegben az olvasó, az olvasás is kevesebb.

Akik rendszeresen követik az oldalt, azok talán észrevették, hogy májusban és júniusban nem „dolgoztam” rendesen – a blogSzolnokon. Olykor más feladatok beelőztek, kevesebb idő jutott erre a 15 éves hobbira. Néha elfogyott az erő. Van mit bepótolnom.

Kívánom, hogy mindenkinek jusson egy kis kikapcsolódás, utazás, nyaralás. Magamról tudom, hogy nekem a pihenés itthon, a megszokott környezetben nem nagyon megy. Kell a kimozdulás. Kellenek az új élmények. Néha máshonnan kell visszanézni Szolnokra.

Vagy, ha más nincs, akkor bámulják a kék eget és a felhőket. És meséljenek róla, maguknak. Látják a visszaforduló madarat? Balra lent a csőre, középen a szeme. Vagy valami más? Az a bolond, aki nem gondolkodik néha ilyeneken.

Tudom, a pipacsok már elvirágoztak. De nekem akkor is, a pipacs a nyár kezdete. Amit ezennel hivatalosan is elindítok. Remélem, a következő 51 napban sem felejtenek el, és augusztus 21-én találkozunk újra! Jó pihenést! Vigyázzanak magukra! És mindig tudják, mi a fontos!

Előző cikk
Következő cikk

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Kezdődik! Kezdődjön!

Nekem nem Mohács kellett, hanem Pákozd, de olyan, amikor nem hagyjuk félbe azt, amit elkezdtünk! Ma reggel Szolnok számára is máshogy kelt fel a Nap. Kérdés, tudunk-e élni vele.

Jancsi és a rádió

Illúzióimat rég elvesztettem, de a remény nálam még mindig nem akar kimúlni. Bár, amikor egy helyi képviselő nincs tisztában a helyi médiaviszonyokkal, azért közel az elmúlás.

Egy hét margója

Az étterem közepén kihangosított telefonon társalgó. A szolnoki szűk utcán szándékosan az autós előtt bringázó. A járdán rollerrel száguldó. A folyamatosan kukákat túrók. Nehéz hét volt.

Nincsen város sajtó nélkül

„Kívánjuk a sajtó szabadságát!” Kívánhatunk olyasmit, amit már nem ismerünk, nem tudunk használni, megbecsülni? Szolnoknak kell ilyesmi? Ha igen, akkor miért nincs? És lesz valaha?