Szolnok belvárosának egyik rövid, egyirányú utcája, amit bő három évtizeddel ezelőtt még sokan, a közepén működő gyár nevével jelöltek. A nagyjából hét évtizedig működő üzem épületei mai is állnak, de jó ideje már nem itt készül Magyarország ecetszükségletének tizede. Zrínyi utca.
Ezt a családi fotónak is beillő, soha postára nem adott képeslapot úgy vettem meg, mint ami Szolnokot ábrázolja. Elsősorban a tulajdonos nevének felirata fölött látható fehér kutya, és az üzlet elnevezése miatt. Vannak azonban kétségeim. Bár maga a fotó a kirakat miatt így is rendkívül érdekes.
Soha se tudtam, hogy a Tiszaligeti strand sarkán, a színes ajtós öltözők mellett lévő vendéglátóipari egységnek Tisza büfé volt a neve. Miként azt sem, hogy a strand területén már bő negyven évvel ezelőtt is működött szauna. De hát ilyesmikről is árulkodhat egy negyvenéves reklámképeslap.
Zombori Sándor egykori vízvezeték-szerelőről, valamikor a hatvanas évek elején, több fotó is készült a szolnoki Tisza-parton, illetve a régi belvárosi hídon. Megörökítették például a békás szökőkútnál is. Ez a családi albumból előkerült kép újra megnyitja a békás szökőkút dossziémat.
Hogy az ötvenes évek vége felé Lóhúsbolt is volt Szolnokon, immár nemcsak a megyei napilap korabeli, ünnepi nyitva tartásról szóló tudósítása igazolja, hanem Zombori Sándor, egykori vízvezeték-szerelő albumából előkerült fotó is. Négy elegáns, fiatal férfi Szolnokon, nemcsak ezen a képen.
