"A személyi igazolványát ne gyűrje, ne rongálja. A benne lévő írást törölni, javítani nem szabad. Ne veszítse el, ne zálogosítsa el, gondosan őrizze! Rendőrség" Többek között ilyen "társadalmi célú hirdetés" is olvasható az 1956-os szolnoki buszmenetrendben, ami éppen októberig volt hatályos.
Ha eddig velem együtt azt gondolták, hogy az ötvenes években, a Rákosi-kor szocialista Magyarországán nem létezett hirdetés, akkor lapozzuk fel együtt a Szolnokról induló és oda érkező vonatok és autóbuszok 1955-ös menetrendjét, amiben ott sorakoznak a vásárlók kegyeit kereső helyi reklámok.
Néhány évtizeden keresztül Szandaszőlős egyetemi város volt. A hazai katonai felsőoktatás egyik fontos helyszíne, a repülős képzés fellegvára. Erre is emlékeztet a Felhőlovagok című, 2000-ben megjelent kiadvány, ami leginkább csak a rendszerváltás előtti évek történeteit kapirgálja.
Szolnoki Patyolat Mosó, Kelmefestő és Vegytisztító Vállalat, aminek mellesleg három fodrászüzlete is volt a hetvenes évek elején a városban. Alföldi Szilikátipari Vállalat, ami homokot és kavicsot is bányászott a Tisza-parti sétány alatt. Ezekről is mesél A 900 éves Szolnok ipara című 47 éves könyv.
A privatizáció után nem sokkal, amikor a hotel még a Marx parkban állt, és ötjegyűek voltak a szolnoki telefonszámok, a tulajdonosok készíttettek egy igényes, háromnyelvű kiadványt a Tisza Szálló és Gyógyfürdő szolgáltatásairól és múltjáról. Meg a jövőjéről, amiben akkor még hittek.