Hogy pontosan ki volt Kindlovics, sajnos nem sikerült kiderítenem. Ahogy azt sem, hogy a Baross utca 2. szám alatti, sarki, emeletes házat pontosan mikor építtette. Az azonban bizonyos, hogy jó érzékkel választott telket a XIX. század végén.
Tulajdonképpen ilyen nevű utca Szolnokon soha nem volt. Ahogy Sztálin sem kapott közterületet a városban. Az azonban tény, hogy a szandaszőlősi Vörösmező utca négy éven át az MDP első titkárának a nevét viselte.
Ahhoz sok kétség nem férhet, hogy a vár területén kívüli város egyik legrégebbi utcája, amelyik bő húsz éve ismét az első nevét viseli. Ahogy szerintem abban is egyetérthetünk, hogy ez a közterület őrzi leginkább a város aranykorának emlékét és hangulatát.
Meg kell kockáztatnom, hogy a Kintzler-ház a város első, emeletes, kereskedő polgárháza. Ehhez képest elképesztő állapotban áll a Kossuth Lajos és a Kellner Gyula sarkán, a Hatvanasként ismert Cukorgyári-bérház szomszédságában. Kevéssé ismeret, de fontos szolnoki ház.
A Sütő köz és a Szapáry sarkán álló, egykori rendőrség épületéről alig tudok valamit. Pedig biztosak lehetünk abban, hogy ez megóvásra érdemes ház valamikor az előző századfordulón épült, és az egykori szolnoki korzó első három, emeletes épületének az egyike.
