A Millér a Tiszaliget alternatívája lehetne, de bevallom: én is csak azért megyek ki évente kétszer, hogy megnézzem, mi változott. Legnagyobb meglepetésemre a Szabadtéri Vízügyi Múzeum kiállított tárgyainak többségét rendbe tették, lefestették. Némi kutyariasztóval megér egy túrát.
Akkor is sürgető volt a Szigligeti Színház felújítása. A forintot 5%-kal értékelte le az MNB, ami hatással volt a valutakeretre is. És bár egyre nagyobb teret kaptak az újonnan alakult pártok, azért a Tanácsköztársaságról való megemlékezésnek is megadták a módját. Szubjektív lapozgatás.
Miként a Kertvároshoz a női nevek, Szandaszőlőshöz a gyümölcsök, a Scheftsik-telephez pedig a virágok, ugyanúgy tartoztak a Széchenyi-lakótelephez a Tanácsköztársasághoz köthető nevek az utcatáblákon. Egy-kettő máshol is felbukkant Szolnokon, az utolsót alig hat éve cserélték le.
Az Úr 1894. évében Fodor Dániel felépíttette Nemzeti Szállóját az akkor már Szapáry útnak nevezett szolnoki korzón. Az elmúlt 125 évben sok minden történt az épülettel, ami ma is őrzi a szocialista "átépítési-kultúra" néhány elképesztő momentumát. Képes séta a romjaiban is szép épületben.
Nemcsak annak, aki repülővel szállhat fölébe, de annak is, aki feljuthat Szolnok valamelyik magasabb épületének a tetejére. A Tisza partján álló, ma már kollégiumként funkcionáló tízemeletes tetejéről, pláne a liftházról pazar kilátás nyílik Szolnokra. Fentről minden kicsit más. Galéria.
