Már a hatvanas években bebizonyosodott Szolnokon is, hogy a rohamosan terjedő vasbeton technológia nemcsak egysíkú, unalmas építészeti megoldásokat tesz lehetővé. Az apró ötletek nyomai itt-ott még fellelhetőek a városban, és néhányat korabeli fotók és képeslapok is megörökítettek.
A Pelikán hotel parkoló felé eső végéről az elmúlt hónapokban eltűnt az eredeti külső lépcső, illetve az SZTK felé lévő oldalról a gépkocsi rámpa felső csonkja. Talán kevesen tudják, hogy ez a két elem Szolnok új városközpontjának soha meg nem valósult tervére, egy nagyszabású álomra emlékeztetett.
Bár egyetlen szolnoki vonatkozású kerek évforduló sem lesz 2017-ben, azért ebben az évben is lesz - lenne - mire emlékeznünk. Több olyan döntés is született például 160 vagy 120 éve, amelyek máig kihatnak Szolnok arculatára és életére. De öttel végződő évfordulókat is érdemes emlegetni.
Lehet, hogy pontosabb lenne e sorozat záró darabjának a "Magukra hagyott szolnoki házak" címet adni, hiszen az egykori főiskola, a Student, a HEMO vagy a Várkonyi téri szolgáltató ház az új szerepek híján még csak táncol az olyan pusztulás szélén, amilyen a Tüdőkórháznak jutott.
Nemcsak a második világháború előtt készült és jobb sorsra érdemes lakóházak pusztulnak Szolnokon, de néhány középület és bérház esetében is érthetetlen a lassú enyészet. Bíróság, Tisza szálló, Nostra tárház, vasúti kolónia, Járműjavító művház - kis csokor, aminek darabjait a sorsuk köti össze.
