Mindössze tíz kilométer, alig kilencméternyi szintkülönbséggel. Két és fél óra alatt kényelmesen megtehető, és közben olyan helyeket láthat egy szolnoki is, amiket addig még soha. Volt, ahol tényleg egyedül érezhettem magam a számomra ritkán hallható csendben, Szolnok tövében.
Kőolajkutató, BVM, ERDÉRT, Béke TSZ, Vegyiművek, Cukorgyár, Stella d'Oro. A szolnoki buszmenetrend megállónevei. Amelyek ma már nem létező, egykor nagynevű, sokakat foglalkoztató vállalatokra és így a múltunkra emlékeztetnek. Talán nem tűnnek el úgy, mint az MTH megálló.
"A 900 éves Szolnok egyik büszkesége a Tiszamenti Vegyiművek" - hirdeti a szocialista iparvállalat 1975-ös kártyanaptára abban az évben, amikor április 3-a, bár csütörtökre esett, a hét utolsó munkanapjának számított. A büszke gyár irodaháza és az előtte lévő park mára alaposan megváltozott.
Egy meghatározás szerint az eszpresszó, mint vendéglátóhely olyan kisebb, hangulatos kávézó, ahol a kávé mellett cukrászsüteményt és fagylaltot is árulnak. Szolnok 1985-ös térképe 16 eszpresszót jelölt. Némelyikre nem is emlékszem, némelyik ma is létezik, a meghatározástól eltérő funkcióval.
Építése Szolnok egyik legfontosabb beruházása a hetvenes évek elején. Születése éppúgy összefüggött a vasút korszerűsítésével, mint a Széchenyi lakótelep tervezésével. Annak idején 41 millió forintba került, legutóbb 400 millióért újították fel. Eredetileg a November 7-e nevet viselte.
