Sokkal több hétköznapi ebédet fogyasztunk, mint ünnepit. Emiatt érdemes megbecsülni azokat a helyeket, ahol a hétköznapokat is tisztességesen, sőt vállalhatóan és szerethetően oldják meg. A jó konyhát, a normális árakat, a rendes kiszolgálást, azaz a becsületes munkát visszaigazolja a közönség.
Van Szolnoktól huszonegynéhány kilométerre egy település, ami olyan, mintha nem most és nem a közelünkben lenne. Elrabolta a szívemet, így nyugodtan leírom, hogy Nagykörű kicsit olyan, mintha a magyar Provence vagy Toszkána lenne. A Tisza-partján cseresznyével és okos emberekkel.
Első próbálkozásra a konyha kifejezetten remek, sőt, kétségtelenül benne van a szolnoki TOP3-ban. A felszolgálással már voltak gondok, miként az audiovizuális körítéssel is. A hosszú-hosszú várakozás után megnyílt Sörárium étterem viszonylag jó alapokról indul, de van még hová fejlődnie.
Egy pillanatra sem akarja elhitetni, hogy több annál, mint ami. A Baross és a Batthyány utca sarkán néhány hete nyílt Bonjour egy pékségbe oltott kávézó szeretne lenni. A remek helyválasztás, a visszafogott belső, a kitűnő kávé és a péksütemények miatt sokáig hozhat jó napokat.
Látták már a felirat a Tünde ajtaján? Nem is tudom, mivel kezdjem. Azzal, hogy van egy álmom, netán, újabb eszement ötletem támadt, avagy szimplán annyival: itt az idő a Kádár-Tünde cukrászdát megmenteni és régi fényét visszaállítani. Mikor, ha nem most, amikor visszaadták a bérleti jogot.
