Adtam egy újabb esélyt Szolnok egykor legendás éttermének a Tisza szállóban. A jó szándékom elvitathatatlan, hiszen a családomat vettem rá, hogy próbáljuk ki a vasárnapi svédasztalos ebédet. Ezúton is elnézést kérek tőlük. Mert amit kaptunk, az mindent alulmúlt.
Aki turistalehúzós, parasztvakítós, műgörög étteremre vágyik, az el se induljon Szolnok eddig egyetlen, alig kéthete megnyílt tavernájába, a Sütő utcába. Ahol tényleg görög a séf és az ízeknek semmi közük a magyar konyhák "görög" ételeihez. Nem véletlen, hogy tele van a Hellasz.
A lepukkantság, az átható pisiszag és a megváltozott közönség miatt szakítottam vagy három éve a Tisza Gyógyfürdőjével. Majdnem két évtizednyi vakszerelem után. Most azonban újra rávettek a jegyváltásra, és bár nem lett minden tökéletes, de legalább visszatértünk oda, ahonnan indultunk.
Volt abban valami elképesztő, hogy Szolnok belvárosában évek óta nem működött igazi cukrászda. Nem fagyizó, meg olyan hely, ahol árulják a süteményeket, hanem ahol készítik is. Jobb sorsra érdemes helyen vágták nagy fába a fejszéjüket az Árkád cukrászda kiötlői.
Ennyire friss és ízletes hamburgert régen ettem, mint a kicsit furcsa nevű Bodrimalac kajáldában a szolnoki piacon. Igen, a piacon, ahol most még tájidegennek tűnik a dizájnjával a város első street food helye. Ám remélem, életben maradnak, és hihetetlen átalakulást inspirálnak a büfék világában.
