A Kossuth téri Adventi falut nem azért szeretem, mert a közterületi italozás lázba hoz. Még csak nem is az ünnepi hangulata miatt. Hanem mert Szolnok főtere ilyenkor valóban városi főtérré alakul, ahol találkoznak, megállnak, beszélgetnek a helyiek. A sült gesztenye és a helyi csokis azért hiányzik.
Szolnok talán legforgalmasabb zebrájánál kávézót nyitni, ígéretes vállalkozás. Speciális olasz kávéra építeni a kínálatot, elismerendő ötlet. Nem spórolni a dizájnon és a berendezésen, tiszteletre méltó dolog. Lássuk, mindez mire lesz elég a Skála sarkán, ahol a Pellini kávézót próbáltuk ki.
És én is. Mert olyan jó lett volna csupa jót tapasztalni és írni Szolnok egykori legendás cukrászdájáról, a Szapáry úti Tündéről. De egyszerűen nem írhatok mást, minthogy foroghatnak a sírjukban az alapító Kádárok, és a későbbi Tündés dolgozók. Nekünk pedig csak a remény maradt.
Ha jól értem, megszűnt az Andante, amit a Barta-palota pincéjében összenyitottak az ismét működő Jazz-zel, így most lényegében egy bisztró és egy étterem is van a Tiszai hajósok tere és a Sóház utca sarkán. Új étlap(ok), új árak, némi bizonytalanság.
Elátkozottnak tűnő helyen, a Tervezővállalat épületében nyitott üzletet a Félegyházi Pékség. A név ne tévesszen meg senkit! Ez nem egy élelmiszeripari termelőüzem, hanem Szolnokon hiánypótló vendéglátóhely. Ahol a helyben sütött, kihagyhatatlan kifli akár azonnal el is fogyasztható.