Esküszöm, a jobbítási szándék vezérel. Mert ennek a helynek a Kossuth utcán nemhogy működnie, de hasítania kellene, ami könnyen sokak kedvence lehetne. De így? Vasárnap délután olyan zene üvölt, mint egy rossz falusi vurstliban. És mindenről süt, hogy jól van az úgy, semmi sem oszt vagy szoroz.
Kilenc éve írtam róla először, és már akkor is csodálkoztam, miért vártam a méltatással. Nem vagyok egy bonyolult asztali jellem: a vasárnapi ebéd nálam szent dolog, úgyhogy meg sem lepődtem: 2014 őszén ugyanazt ettem, mint most. Jó, hogy vannak olyan biztos pontok a városban, mint a Bajnok.
Vendéglátóhelyek jönnek, vállalkozások mennek, mi meg maradunk. Így vannak helyek, amelyekre szívesen emlékszünk, talán még hiányoznak is, és vannak, amelyek már nem is rémlenek. Jóval hosszabb lehetne az a felsorolás, de következzen hét mára eltűnt szolnoki vendéglátóhely.
A vargányás rizottójukra éppúgy nem találok szavakat, mint a paradicsomlevesnek nevezett élményükre. A pizzájuk meg a legjobb olasz emlékeket hívta elő, már tényleg csak a tengerpart hiányzott. Most még nehezen megközelíthető, pedig sugárútnak kellene vezetnie az Amo la Pizza-hoz.
Az első Helyi termékek vásárt Szolnokon 2015-ben rendezték, az egy évvel korábban átadott Agóra előtt. Akkor 15 árus kínálta portékáit, a 2023. március 12-ei rendezvényen több mint hetven termelő lesz a Hild téren. A 90. vásárhoz közeledve Bárándiné Nikolényi Edit szervezővel beszélgettünk.
