Nincs kétségem afelől, hogy Szolnok legjobb helyen lévő étterme a Galéria a Tiszai hajósok terén. Egy olyan asztalnál ültünk, ahonnan az egyik ablakon kinézve az új gyaloghidat és a kérészes szökőkutat láttuk, míg a másik mögött a zsinagóga magasodott. Már a látvány miatt is érdemes beülni ide.
Lepattantam a Café Frei ajtajáról. Technikai okok miatt zárva. Mondják: az üzemeltető, a franchise tulajdonos és bérlemény gazdájának háromszögében vész el a város legjobb kávézója. Kesergek, háborgok és nagyok haragszom minden érintettre.
Tavaly nyár végén jártam ott utoljára, és - mint megírtam - nem voltam elragadtatva a teljesítményüktől. Szombat este ismét lementünk, főleg a több mint ötvenféle palacsinta ígéretének engedve. Vannak pozitívumai a gyaloghídhoz közeli Andanténak.
A jó pékség ugyanolyan fontos része a városnak, mint a kávéház, a könyvesbolt, a virágos vagy éppen az a cukrászda, amit a magunkénak mondunk. Ezek a jóízű, szerethető, de csak itt értelmezhető vállalkozások visznek életet a házak közé. Most elárulom, melyik az én szolnoki pékségem.
A Tiszaligeti strand másoknak lehet, hogy csak egy fürdő, nekem azonban minden alkalommal egy élmény. Mai állapotában turistaként értelmezhetetlen, helyiként azonban szerethető, mert nagyon szolnoki. Az öltöző, a meleg víz, a dumák. Ússzanak és brűgöljenek!