Új vállalkozás indításához sosincs ideális időpont. A jó étteremnek meg nem ismérve a frekventált elhelyezkedés. Viszont kevés annál becsülendőbb van, mint amikor valaki sok év alkalmazotti létből a kockázatosabb vállalkozóiba lép át. Csak támogatni lehet. Legalább egy próbával. Hát go!
A Dózsa György utcában lévő Gourmand sütőház és kézműves cukrászda ismét rászoktatott gyerekkorom egyik kedvenc süteményére, a kozáksapkára, amit egyesek hólabdának neveznek. Ez épp oly lényegtelen, minthogy lagzis vagy falusi süteményeknek nevezzük-e a Gourmand csodáit.
A Milléri Levendulakertben való bóklászás ugyanolyan kihagyhatatlan júniusi szolnoki programmá lett, mint a Tiszavirág vagy az ArtJáró Fesztiválok. Nagyjából még két hétig lehet térdig a lilában járni, vagy valami árnyékos helyről az impresszionistákat megidéző hullámzó színeket bámulni.
Amikor kiderült, hogy újra lesz Tiszavirág Fesztivál, az első kérdéseim egyike az volt: jön-e a szegedi réteses. Antolik András rétesmester és csapata számára napokkal a fesztivál előtt indult a felkészülés, és nekik a nap sem akkor ér véget, amikor az utolsó vendégnek. A mesterrel beszélgettünk.
Elsőre meglepő a hely neve, és észrevenni sem könnyű. Belépve a szépen felújított régi házba viszont olyan élményt kaphatunk, ami az amerikai álmokat súrolja. Nem ettem még végig az étlapjukat, de azt kívánom nekik és magunknak is, hogy legyen erre idő. A Sütő utcai Pitvarban jártunk.
