Esélyt adtam a személyzetében megújult Söráriumnak. Háromszor ettem napi menüt a városháza pincéjében azzal a szándékkal, hogy ha beválik, akkor jöhet az á la carte, vagy akár a családi vacsora. Esküszöm, jót akartam. Nem rajtam múlott, de jó darabig ismét nem megyek oda.
A pisztáciás croissant-juk levett a lábamról. A belső építészükről viszont lesújtó a véleményem. A habos isler azonban kiváló, ám ez nem feledteti a homlokzatot. Két régi kívánságomat is teljesítették. Így minden kezdeti berzenkedésem ellenére szurkolok a Tündébe költözött Black Cat-nek.
Veszélyes hely, de azt hiszem, néha érdemes kockáztatni. A csak itt kapható Hunyadi torta szavakba nehezen önthető, de pont annyira vonzó, mint az ízesített habos islerük. A kávéjuk szinte egyedi a városban, a belőle készített Tiszavirág pedig inkább kompozíció, mint ital. Nem hittem volna.
Nem sikerült életben tartani a "Védendő madarat". Nem élte túl a nyarat a "Sütő utcai Provence". Az egészséges táplálkozás zászlajára tűző Dzsúzó pedig előbb zárt be, mint eljutottam volna oda. Némi reményt jelenthet a megújult "a görög", és nemrég nyílt San Marzano.
Az illatról pont olyan nehéz írni, mint az ízekről. Egy csokor friss levendula mellett ülök, és néha bódító töménységgel árasztja fenséges illatát, amit nem tudok megunni. Szolnok határában szedtük. Arról a 2200 Tihanyból származó tőről, amelyek a Milléri levendulakertet alkotják.
