Olyan jó lenne újra szolnoki vendéglátóhelyekről írni úgy, hogy beülhettem hozzájuk és kipróbálhattam mi mindent tud a konyha meg a személyzet! Vagy egyszerűen csak náluk lenni, náluk találkozni. Ami rajtam múlik, azt megteszem, hogy túléljenek, és a válság után is legyenek.
Zoli bácsi szilvalekvárja a Hild téren főtt. A szemünk láttára merte az üvegbe, tanácsot is adott a tárolásához, meg jó étvágyat is kívánt. Ha nem állt volna sor a pultja előtt, talán másról is elkezdünk beszélgetni. Mert a Helyi termékek vásárán ez is belefér. Minden hónap második vasárnapján.
Tudják, miben hasonlít Budapest és Szolnok egykori korzója, azaz az Andrássy és a Szapáry út? És azon gondolkodtak már, hogy Szolnok legnagyobb "sétatere", a Tisza-parti sétány közvetlen közelében miért nem lehet fagyit kapni? Tudom, minden változik, de azért segíthet a Hisztéria.
Eláruljam, hol van Szolnokon az az időkapu, amelyen a gasztronómia másik dimenziójába lehet átlépni? És, akkor lehet, hogy legközelebb nekem nem jut hely. Vagy ne, és akkor rettegjek attól, hogy ez a csoda nem marad életben Szolnokon? Dilemma egy hihetetlen hely miatt.
Az Aranylakat bisztró megnyitása annyira pimaszul beképzelt ötlet, hogy minden kezdeti sutasága ellenére csak drukkolni lehet, hogy sikerüljön és életben maradjon. Mert akkor Szolnok nemcsak visszakap egy legendás nevet, hanem nyer egy különleges vendéglátóhelyet is.
