Az Aranylakat bisztró megnyitása annyira pimaszul beképzelt ötlet, hogy minden kezdeti sutasága ellenére csak drukkolni lehet, hogy sikerüljön és életben maradjon. Mert akkor Szolnok nemcsak visszakap egy legendás nevet, hanem nyer egy különleges vendéglátóhelyet is.
Nagyjából így foglalható össze a déli menükkel szembeni elvárás, hozzátéve, hogy persze az ár is fontos. A déli menük piaca Szolnokon folyamatosan változik, és nem árt némi rutin ahhoz, hogy ott és azzal lakhasson jól az ember hétköznap, amit kinézett magának. Nem teljes, ám szubjektív körkép.
Az utóbbi hónapokban többen is ajánlották. Aztán eldöntöttük, hogy vasárnapi ebéddel adunk egy esélyt a helynek. Még szerencse, hogy előző nap foglaltunk asztalt. A hangulat kicsit retró, az étlap kínálata ígéretes, és tulajdonképpen nem is csalódtunk a múltidéző Evezős csárdában.
Kicsit kicsi, kicsit csendes, de a miénk. Talán másmilyen lenne, ha nemcsak a miénk lenne? Meg, ha a tér önmagában is élőbb lenne. A jó szándék elvitathatatlan, az apró fejlesztések láthatók, ugyanakkor nemcsak a hó hiányzik. De a szolnoki karácsonyi falu pont olyan, mint mi meg a város.
Nem néztem utána, de úgy sejtem, Magyarország három legnépszerűbb étterem elnevezése között ott lehet a Lugas. Persze a név pont annyit számít, mint az elhelyezkedés. Valamit hozzá tud tenni a konyhához. Egy jó orjaleves azonban fontosabb. Miként a szolnoki Lugasban is.
