Erre a képeslapra ránézve, eddig nagy magabiztossággal kijelentettem volna, hogy a felvétel 1909 és 1912 között készült. Aztán kivettem az albumból, megfordítottam, és elkerekedett a szemem. Vagy bizonyítékot találtam az időutazásra, vagy rosszak az információim.

A Divald Károly kiadásában, Budapesten megjelent levelező lap Szolnok XIX. század végén kiépülni kezdett korzóját, a Szapáry utcát ábrázolja. A jobb oldalon lévő, földszintes házakból mára sajnos egy sincs meg, hiszen az egykori szakszervezeti művelődési ház, a valamikori K&H Bank épülete, a jelenlegi OTP és előbb a Nerfeld-palota majd az Árkád került a helyükre. A bal oldali paloták viszont mind állnak, csupán a közéjük ékelődött földszintes házak tűntek el. A Sütő köz sarkán bérház áll, az ipartestület épülete mellett egy jellegtelen emeletes ház található ma. A harmadik földszintes házból pedig – ha jól tudom – 1912-ben emeletes épület lett, hogy helyet adjon a híres Kádár cukrászdának és a névadó család otthonának.

Az utca végén, a Baross és a Kossuth utcák kereszteződésénél, ott ahol ma tovább haladhatunk a Boldog Sándor István körúton, még látható a képeslapon a Kereskedelmi Bank szecessziós épülete, illetve mellette az egykori temetkezési vállalkozó háza. A bank épületéről – aminek emeletéről nagyon sok szolnoki képeslap fotóját készítették a XX. század első évtizedeiben – már sokszor írtam, jelezve, hogy a valamikor szép épület pusztulását nem az egykori Ságvári körút ötlete, nem a 4-es főút szélesítése vagy a pártház építése okozta, hanem, hogy eleve ideiglenes engedélyt kapott a beruházója.

És itt bizonytalanodtam el. Mert mikor is adhatta ki Szolnok városa ezt az ideiglenes – 30 éves – fennmaradást biztosító építési engedélyt? A sok szempontból várostörténeti origónak tekintett Kaposvári Gyula Szolnok képekben című könyvének 103. oldalán a következő olvasható: „De – gazdasági okokból – a Kereskedelmi Banknak engedélyt adtak az építkezésre, azzal a megkötéssel, hogy harminc év múlva köteles lebontani és telkét a városnak visszaszolgáltatni. Meg is épült ott 1909-ben a Kereskedelmi Bank székháza szecessziós stílusban…”.

Ha ez valóban így történt volna, akkor a mellékelt képeslapot nem küldhették volna Szolnokról Nagyszebenbe 1905. augusztus 14-én.

Nem hiszek az időutazásban és a postai pecséttel történt esetleges machinációban sem. Inkább azt mondanám, a forrásom tévedett, és nem 1909-ben, hanem minimum 4-5 évvel korábban épült a Kereskedelmi Bank szecessziós épülete. Ám, ha ez így van, akkor már csak azt kell megmagyarázni, hogy 1934-35-ben miért nem bontották le szerződés szerint az épületet. Aminek elmaradását eddig ugye a háborúval magyaráztam.