Még ötöt kell aludni, még pont véget ér a színházi évad, még a suliból is lesz hátra egyetlen nap, de kedden délután eljön a pillanat, amikor nem fogom bánni, hogy egy évvel öregebbek lettünk. Ráadásul elég erős programmal indul az immár tizenegyedik – te jó ég! – Tiszavirág Fesztivál. A Szolnoki Akusztik Trió és a Tiszai hajósok – párdon: Maláta – térről elmaradhatatlan zeneiskolai formáció mellett nemcsak a fiatalokat képviselő MásKÉP és Petruska András lép közönség elé, hanem a legendás Hot Jazz Band, és a tegnap este Fonogram-díjjal kitüntetett Szűcs Gabi is a Stereo Swinggel. És még erre mondta néhány hónappal ezelőtt Kovács Ákos, a fesztivál kitalálója és motorja, hogy az idei Tiszavirágra nem akar túl nagy neveket, nagyszínpados produkciókat hívni! Hát, ha „csak” ilyenek jönnek – márpedig ilyenek zenélnek jövő keddtől szombatig Szolnokon -, a színpadi programokra nem fogok panaszkodni.

Már csak azért sem, mert a Tiszavirág Fesztivál idén sem hagy fel azzal a fontos küldetésével, hogy csak élőzene kerülhet a színpadaira. Azaz kizárólag olyan produkciók, ahol nem a CD lejátszó play gombját kezelő technikus a legfontosabb közreműködő. Zenélni tudó zenészek jönnek, akik nem pénzjegynyomdának tekintik a színpadot. Néhány más városi rendezvényt elnézve, öröm, hogy bár ingyenes programokról van szó, itt élőben szól a zene. A teljesség igénye nélkül olyan kihagyhatatlan előadóktól, mint a Smart Jazz, az ismét Szolnokra érkező, svájci I Skarbonari, az általam régen látott Zagyva Banda, vagy éppen Farkas Mihály és Takáts Eszter formációi, no meg az Organism, az Éva Presszó és Szatmári Juli, illetve ki ne hagyjuk az ugyancsak kicsit eltűnt Anyám és nyulamat.

A színpadi produkciók mellett nagyon várom az „építészeti” meglepetéseket is. Vajon milyen lesz az idei Maláta tér? Ha Pap Béla beváltja az ígéreteit, akkor olyan ideiglenes romkocsma épül a kerékpáros rámpa karéjában, hogy egy hét múlva aláírások fognak gyűlni a hely véglegesítése érdekében. Kíváncsi vagyok, hogy a Tisza parkban, a fák között milyen gegek bújnak majd meg, és vajon ismét kivontatják-e a tavalyi év legzseniálisabb színpadát, a lenyitható oldalú lakókocsit.

De ezeknél is jobban várom, hogy ki mindenkivel fogok majd összefutni az oda-vissza hömpölygő tömegben. Vajon ismét asztalt nyitunk a régi közgésekkel? Szigetként lecövekelünk majd az emberáradatban rég nem látott szolnokiakkal dumálni? És hány, csak a Fesztivál miatt hazalátogató elszármazottnak intünk majd, hogy persze-persze, még összefutunk valamelyik este, dumáljunk? Mert igaz, hogy a Tiszavirág Fesztivál Szolnok egyik legismertebb és legjobb, a várostáblán túl is ismert és eladható attrakciója, azért megmaradt szolnokinak, a miénknek. Nekünk virágzik!

Ó, még öt teljes nap. A sulikban már fent van a CIÓ, de még el kell jutni az AKÁCIÓ-ig. Hát nem igaza van a költőnek, hogy „állni látszik az idő, bár a szekér halad”? A türelmetlen visszaszámlálás nálam elkezdődött, mert kedden végre indul az idei Tiszavirág Fesztivál. Találkozunk?