A Tisza part szombat-vasárnap reggeli állapota kapcsán felvetettem, hogy talán nem a számonkérés, hanem a szolgáltatás, azaz a rendszeres takarítás lenne a megoldás. Úgy tűnik, egyedül maradtam.
Inkább számonkérés
A Számonkérés vagy szolgáltatás? című írásom május 25-én jelent meg a blogSzolnok Naplóm rovatában ezzel a bevezetővel: „A Tiszaparti sétány a hétvégi reggeleken szemétben és üres üvegekben úszik. A Tiszaparti sétányon a péntek-szombati igénybevételhez képest nagyon kevés kuka van, mellékhelyiségről nem is beszélve. Kérdés, hogy számon kérő vagy szolgáltató város Szolnok?”
http://www.blogszolnok.hu/naplom_szamonkeres_vagy_szolgaltatas
Néhány kiragadott hozzászólás alapján úgy tűnik, nemcsak a szemét izgatja a helyieket a Tisza parton, illetve nem osztják a fiataloknak nyújtott szolgáltatások tekintetében a nézeteimet.
K. Péter
Szerintem nem a szolgáltató hibája, hogy egy fiatal csürhe a parton iszik, vizel, majd mindent hátrahagyva ilyen képet fest Szolnok kiemelt sétánya. Kérem a rendvédelmi erők határozott fellépését a közterületen alkoholt fogyasztók ellen!
S. Ferenc
Miért nem szólal meg a hivataltól senki?
T. Mária
Igényes, szép város. A szálló falán is látszik a gondoskodás.
T. Maximilián
Sajnos magán tulajdonban van (a Tisza szálló – A szerk.). Bár tudnám, hogy hogyan és miért, miközben a tulajoknak nagyjából 500 milliós adótartozásuk van évek óta az adóhatóság felé. Mielőtt megvették volna, a magyar államtól kaptak brutális támogatást, amivel aztán szintén nem tudtak elszámolni. Ez örökké rejtély marad számomra? Ha én csináltam volna, valószínűleg már börtönben ülnék, és mindent végrehajtottak volna.
