A hetvenes évek első feléig, az új szolnoki képeslapok egyik kedvelt témája volt a Ságvári – ma Boldog Sándor István – körút megörökítése az Ady Endre út felől. Aminek köszönhetően egész jól nyomon követhető az utca és a környék alakulása, nem is beszélve a járművek változásáról.

Könnyű dolga lehetett az egykori fotósnak, hiszen úgy állhatott meg a Ságvári körút közepén a hetvenes évek elején, hogy sem az autósokat nem zavarta, sem az éltét nem kockáztatta. Köszönhetően a körút több szakaszán – így például a mai Szapáryn – kiépített járdaszigetnek. Nézegetve a Ságvári körutat mutató egykori fotókat, gyakran merül fel bennem a kérdés, hogy harminc-negyven évvel ezelőtt miként férhettek el ezek az építmények. Mert, ha megnézzük ezt a képeslapot (is), a piac előtt ugyanúgy két-két sáv van, mint most, és nekem a járdák sem tűnnek szűkebbeknek, ám a rózsabokorral beültetett sávelválasztó is elfér. Nem sírom vissza őket, meg persze tudom, az egykori forgalom sem mérhető össze a maival, mégis fura, hogy szinte egy autónyi sávot elfoglalhattak ezek a nagyvárosi hatást keltő építmények.

Amelyek szerintem a körút kiépítésekor, azaz az ötvenes években kerülhettek az autóút közepére, és talán a hetvenes évek végéig maradhatott ott. Mert, hogy a hetvenes évek legelején még léteztek, azt ez a képeslap is bizonyítja. Ez a fotó ugyanis – szerintem – nem sokkal a Várkonyi téri 18 emeletes átadása után készülhetett. Legkorábban 1970 nyarán – a növényzet, az emberek ruházata és a fények miatt tippelek erre az évszakra -, hiszen a kép jobb szélébe már belóg az ideiglenes Centrum Áruház, homlokzatán a felirattal. Márpedig ezt annak az évnek a kora tavaszán adták át, szűk egy évvel a Centrum-sarok – a Nerfeld-palota – tűzesete után. Közismert, hogy ez a piac melletti épület csak a Vízügyi székház és a pártház közötti áruház átadásáig volt bolt, utána közel két évtizeden keresztül önkiszolgáló étterem működött benne.

És, ha már bolt és felirat, érdemes egy pillantást a kép bal szélére is vetni. A világos, felnyitott csomagtartós, a fotózás pillanatában még egész fiatal Wartburg ugyanis a Járműbolt előtt parkol. Amiről a fiatalabbak kedvéért érdemes elmondani, hogy az nem egy korabeli autószalon, ahová be lehetett menni az áhított autót megnézni, aztán megrendelni. Gyanítom, hogy maximum kerékpárt árulhattak ebben az üzletben, és ahogy még a kilencvenes évek elején is, a ?járműbolt? megnevezés az alkatrészboltoknak járt. Nem kizárt, hogy a C-s rendszámú, maszek Wartburg tulajdonosa is emiatt parkolt rá a járdaszegélyhez támasztott bringákra.

Természetesen nem tudom megtagadni magam, így pár szót szólni kell a többi járműről is. A Wartburg mögött, ha jól látom, egy IFA Framo furgon áll, utána pedig egy parancsnoki GAZ parkol. Sajnos a rendszáma nem látszik, így nem tudható, hogy a magyar honvédség, az itt állomásozó oroszok, avagy valamelyik gazdaság használatában volt-e. A másik sávon haladó, lengyel gyártmányú Warszawa 223 azonban akár magántulajdonú is lehetett, ami a képet nézegetve, azért még a hetvenes évek elején sem volt túl gyakori Szolnokon.

A mára klasszikussá vált, és szerintem védendő Ságvári körúti házak, az eltűnt járdasziget és az autók mellett érdemes egy pillantást vetni a korabeli közvilágításra is. Hatalmas, három emelet magas ostorlámpák, amelyek szinte diadalívként borulnak az egykori körút fölé, végükön méretes lámpatestekkel. A jobb oldalon, a piac előtt, lentebbre is helyeztek lámpákat, talán éppen a korán érkező árusok kedvéért.

Már ezek is eltűntek, és persze négy évtized alatt a fák is hatalmasra nőttek. A házak azonban még állnak, sőt a bal oldalon, a bejáratok felett látható állatmotívumok is a helyükön vannak még. Így egyben, eredeti homlokzattal azonban már csak ezeken a több évtizedes, ugyancsak klasszikus képeslapok láthatjuk őket.