Az ehhez a szolnoki laphoz felhasznált fotók még a Szapáry utcát örökítették meg, ami az anziksz feladásakor már Ságvári nevét viselte. Valószínű, hogy Weinstock Ernő valamikor a harmincas évek végén készítette ezeket a felvételeket, amelyeket tíz évvel később küldtek Szolnokról Pestre.

Nemcsak a kétszer 20 filléres, az 1848/49-es szabadságharc tiszteletére kiadott, Bem apó tematikájú bélyeg árulkodik arról, hogy ennek az anziksznak a postára adását minimum egy rendszerváltás választja el a rajta látható fotók készítésének időpontjától. Még csak nem is a postai bélyegző, ami szerint 1949 augusztusában – tehát már az egypártrendszer alatt, de még a szocialista alkotmány kihirdetése előtt – adták postára Szolnokon a budapesti Mosonyi Jánosnak címzett üdvözletet. Hanem a feladók kézírásban megjelenő szóhasználat: „Kartársi üdvözletemet küldöm”. (Még nem elvtársi!) Illetve a címzésben olvasható „fűszer N. V.”, azaz Nemzeti Vállalat, ami pedig azt jelzi, már az államosítások után, a szocialista nagyvállalatok létrehozása idején járunk. Amikor a fotókat készítő Weinstock Ernő már Nagyváradi Ernőként dolgozik. Akinek bár még saját képeslap kiadó cégecskéje működik a negyvenes évek végén, biztosak lehetünk abban, hogy ezt a lapot és ezeket a képeket legalább egy évtizeddel korábban készítette.

Merthogy a legfelső képre 1949-ben már nem írhatta volna rá, hogy a szolnoki Hitelbank látható rajta, hiszen a bankok állaposítása az előző évben megtörtént. Így a Szolnoki Hitelbank 1937-ben elkészült palotájában – amiben akkor a város első liftje működött – a képeslap feladásakor már az Országos Takarékpénztár székelt, és ma is nagy OTP-ként hivatkozunk rá. A fotó szépen megmutatja, miként simult egymáshoz a Nerfeld-palota és a bank, illetve, hogy a Szapáry utca elején – a közterület számozásának irányát majd csak az átkereszteléskor fordítják meg – milyen üzletek szegélyezték a szolnoki korzót. De érdemes egy pillantást a bankon túli földszintes házakra is vetni, hiszen azok majdnem megélték a következő rendszerváltást, helyükre ugyanis csak 1989-ben épült fel a ma ott álló banképület.

A képeslap középső fotója sem készülhetett a szocializmus éveiben, hiszen addigra a Nemzeti mozgóból már Vörös Csillag Filmszínház lett, merthogy a korábban szórakozást szolgáló mozi a propaganda fontos eszköze lett. Természetesen állami vállalat felügyelete alatt működtetve, miként történt ez a Nemzeti szállóval is, ami a kép készítésekor még és a fotó feladásakor már ismét hotelként működött. A kettő között pedig katonai kórházként, katonai parancsnokságként és rendőrségként szolgált. Mivel a szállótól balra már áll a Czinóber-ház – földszintjén a Schermann üzlettel – azt is kijelenthetjük, hogy Weinstock Ernő ezt a képet biztos, hogy a harmincas évek második felében készítette. Megörökítve a Szapáry út páratlan oldalát a 9-től az 1-ig, sőt picit még a Baross utca elejét is a Kindlovics-bazárral.

Az 1929-ben a Gorove és a Szapáry út sarkán elkészült Nerfeld-palotát bő tízéves korában örökítette meg Weinstock, hogy a fotót a három képes mozaiklap aljára helyezze, majd olyan nagy példányszámban kiadja, hogy abból még egy évtized múlva is legyen eladható, posta tiszta példány. Jó lenne tudni, a háború és a rendszerváltások viharait kinél élhette túl ez a képeslap olyan minőségben, hogy 1949-ben még el lehessen adni. És az eladóhoz, akiről feltételezem, hogy nem a Magyar Posta alkalmazottja volt, vajon miként kerülhetett egy ilyen régi darab? Azon se lepődnék meg, ha egy államosított üzlet készletéből került volna elő. Az mindenesetre biztos, hogy amikor eladták ezt a képeslapot, már sem a Kőszegi bőröndös, sem Roth Sándorné cipőüzlete, sem a többi, a fotón látható bolt nem létezett már. Hiszen 1949-ben ezen a helyen már az Állami Áruház működött, amiből aztán Alföldi végül pedig Centrum lett.