A modellül szolgáló hölgy ma már mesze túl lehet a hetvenen, hiszen Simon Ferenc fiatal lányt ábrázoló szobra 1968 óta áll a Tiszaparti sétányon, a gimnázium épülete előtt. A fehér kőszobor pontos címét senki sem tudja, hiszen Álló lányként és Diáklányként is hivatkoznak rá.

Amennyiben a ma már a Szolnoki Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium előtt álló, ismeretlen című szobornak a születéstörténetét szeretnénk feltárni, nem támaszkodhatunk másra, mint a szocialista városfejlesztés párhuzamaira. Például arra, hogy új közintézmény alig készülhetett akkoriban anélkül, hogy az ne járt volna együtt legalább egy képzőművészeti alkotás – a legtöbb esetben szobor, ritkábban dombormű vagy falikép – állami megrendelésével és ünnepélyes leleplezésével. Tehát feltételezhetjük, hogy ennek a bő két méter magas női alaknak a megszületését sem – vagy nem csak – a művész alkotási vágya ihlete, inspirálta. Annyit tudunk, hogy 1967. október végén Simon Ferenc már azzal számolt, hogy a „lányszobor” hamarosan elkészül, és a helyére kerülhet a Tiszaparti-sétányon. Ami a tél miatt szerintem 1968-ban történt meg.

A szobor megrendelésének apropója egyébként a Tiszaparti Gimnázium megnyitásának (1962. szeptember 1.) ötödik évfordulója lehetett. Ám nem ez volt az első szobor az akkor még Zalka Máté nevét viselő sétányon, hiszen a Munkaerő Tartalékok Hivatala (MTH) kollégiuma – később városi kollégium, ma a katolikus iskola része – előtt már 1964-ben elhelyezték a térdén könyveket tartó Ülő munkás című szobrot (ifj. Szabó István alkotása). Míg a harmadik, itt sorakozó oktatási intézmény előtt lévő szobor, Pálfy János portréja, a vegyipari szakközépiskola névválasztását követően, 1981-ben került a helyére. (Ahonnan évekkel ezelőtt eltűnt.)

Egyébként érdemes megemlíteni, hogy az Álló lányt alkotó Simon Ferenc (1922-2015), mint az ötvenes évek végétől a Szolnoki Művésztelep lakója, a városban lévő szobrainak a számát tekintve, a XX. század legfoglalkoztatottabb alkotója volt. Összesen 24 olyan műalkotást tarthatunk számon, ami neki köszönhetően állt vagy áll ma is Szolnokon. Első köztéri munkája egyébként egy sebtében elkészített Szamuely Tibor szobor, ami a Gépipari előtt volt látható a rendszerváltásig. De az ő Bartók és Kodály mellszobra került a nagy zeneszerzők nevét viselő intézmények udvarára is, miként az ÉPFA oldalán is Simon Ferenc mintázta Petőfi látható, és a Hetényi Gáza Kórház névadóját is ő álmodta kőbe. A 93 éves korában elhunyt művészre azonban nemcsak a legtöbb szolnoki szobor alkotójaként emlékezhetünk, de a legtöbb eltűnt szolnoki köztéri alkotás is a nevéhez kapcsolódik. Mert Szamuelyn kívül nincs már a helyén az egykori Állami Építőipari Vállalat Thököly utcai székházának falán az Építőipari embléma, és a városháza házasságkötő termében a Fészekben című alkotás sem.

Az Álló lány viszont szinte megújult az utóbbi időben. Még néhány évvel ezelőtt hatalmas, olykor hajléktalanok lakta bukszus közepén állt az alkotás, ma nagyon szépe kitakarított és rendezett a környéke. Így a szobor körbejárható, és akár közelről is megnézhető a baljával valamiféle oszlopon támaszkodó fiatal lány profilja, vagy az, hogy a többi részével ellentétben a kezei mennyire kidolgozottak. A copfos lány egy picit felemelt fejjel, talán a jövőbe tekintve áll immár több mint fél évszázada a Tiszaparti sétányon.