Nem célom népszerűnek lenni a tavasszal kirajzó motorosok körében. De, amikor Szolnok belvárosának szűk utcáján egy preparált kipufogójú, élvezettel kihúzatott motor veri fel az éjszakát és néhány riasztót, akkor talán ettől el is tekinthetek. Ismét csak nekem kell toleránsnak lennem.
Hetente egyszer kerülnek ki a házunk elé a kukák. Bennük általában fekete zsákok, hogy az edények tiszták maradjanak. Azokban kisebb zacskókban a naponta kidobott hulladék. Egy óra múlva azonban minden széttúrva, a kuka környéke pedig, mint egy disznóól. Csak nekem kell toleránsnak lennem?
Tegnap egy Szolnokon gyártott új, intercity kocsiban valaki rágyújtott a vécében, ami beindította a vagon riasztóját. És azt negyven kilométeren át nem lehetett kikapcsolni, sőt a végére az ajtók is felmondták a szolgálatot. Mindennaposak az egyre bosszantóbb vasúti kalandjaim.
Jó lenne tudni, hogy Szolnokon mikor ünnepelték először március 15-ét. Nem lenne jó, de hozzátartozna a múltunkhoz, ha tudnánk, az első ünnep után voltak-e évek, amikor egyáltalán nem esett szó róla. Az ünnepek nem a múltról, hanem a jelenről szólnak, és bennünk változnak.
A demokrácia lényege, hogy aki nagykorú, az választó és választható. Azaz, miként senkinek sem tiltható meg, hogy éljen szavazati jogával, abban sem korlátozható, hogy önmagából országgyűlési képviselőjelöltet csináljon. És nekem se, hogy a 34 (!) szolnoki önjelölt láttán cifrákat gondoljak.
