Történelmi dátumaink közül a május 9-ével se tudunk mit kezdeni. Európában 1945-ben ezen a napon hallgattak el a fegyverek. Öt évvel később pedig Robert Schuman javaslatot tett az Európai Uniót megalapozó szervezet létrehozására. A mi jövőnk a Béke és Európa első napjain indult.
Eladót felveszünk. Pár éve nem hittem volna, hogy visszatérnek ezek a feliratok a szolnoki üzletekre. A baj csak az, hogy eladót talán lehet találni, de kereskedőt szinte lehetetlen. Pedig van néhány utolsó mohikán a városban, akiktől nemcsak vásárolni jó, de a szakmát is el lehetne lesni.
Akik legalább annyi idősek, mint ameddig április 4-e nemzeti ünnep volt, azok e dátumra gondolva biztosan elkezdenek régi indulókat dúdolni. Nem azért, mert visszakívánnák azokat az időket, hanem mert az életünk részei voltak. Csak éppen 28 éve nem tudunk vele mit kezdeni.
Bajban a magyar egészségügy, több pénzt kellene rá fordítani. Lehetne, hogy azt már ne az én zsebemből tegyék? Nagy baj a politikai korrupció. Igaz, de egyszer jó lenne már nevén nevezni azt is, amikor egy orvos bármiféle számla nélkül százezreket keres. Ki teszi tönkre az egészségügyet?
Mert nekem semmi se jó. De sajnos nem tudom elképzelni a járási hivatal dolgozóit, amint a volt főiskola tornatermében sportolnak, a nagyelőadóban értekeznek, az udvaron meg önfeledten futkároznak. Próbálom rávenni magam, hogy legalább az épület megmenekülésének örüljek.
